Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Babanászisz Szteriosz: Az 1821-es görög forradalom és a kapitalizmus fejlődése Görögországban 804
AZ 1821-ES GÖRÖG FORRADALOM 805 felhalmozásra és fejlesztésre fordíthattak volna -, sőt sokszor a szükséges termék egy részét is. Jellemző, hogy Görögországban a nemzeti jövedelemnek a török állam által elvont hányada 1700-ban 57%-ot, 1820-ban pedig 40%-ot tett ki.s Ez volt Görögország és a többi leigázott nép lemaradásának fő oka. A fenti termelési viszonyokra egy erősen központosított állam épült rá, amely a „keleti despotizmus" speciális formája, annak átalakult változata volt. Görögországban az állam erőteljes szerepe részben Bizánc, illetve a keleti formáció öröksége. Mindezek a jellemző vonások, illetve sajátosságok jelentős hatást gyakoroltak a kapitalizmus kialakulásának folyamataira. Görögországban — éppúgy, mint Olaszországban — a kapitalizmus kezdete a 16. századtól datálódik, de néhány földközi-tengeri városban szórványosan már a 14—15. században fellelhetők a tőkés termelés csírái.6 A kapitalizmus ezen korai fejlődését azonban több tényező hosszú időre visszavetette a későbbiek során. Ilyen faktorok a török hódítás, az új utak és földrészek felfedezése, a gyarmatosítás és a kereskedelmi orientáció módosulása. A külső és a belső tényezők együttes befolyásának, kölcsönhatásának eredményeként a gazdasági élet centruma a Földközi-tengerről Északnyugat-Európára tevődött át, miközben a dél- és kelet-európai országok a perifériára szorultak. Ez viszont eltérő időpontban és módon következett be a különféle országokban. Görögországban a perifériaállapot kialakulása fokozatos volt. A görög társadalmi fejlődés néhány évszázadnyi késést mutatott Nyugat-Európa társadalmi formációinak fejlődéséhez képest. Noha a tőkés fejlődés első csírái korábban jelentek meg, a Bizánci Birodalom és az Ottomán Birodalom fejlődéstörténeti körülményei nem tették lehetővé továbbfejlődésüket. A török hódoltság első évszázadaiban, a 15—16. században, Görögországban stagnálás mutatkozott, de utána, a 17. és a 18. században folytatódott a kapitalizálódás. A 18. század végén bizonyos területeken — így a kézműipar terén -felgyorsult ugyan a fejlődés, de ez egyrészt nem a polgári forradalom és az ipari forradalom jegyében bontakozott ki, másrészt pedig - többek között a nyugat-európai nagyipar konkurrenciája miatt - a létrejött görög kézműipar jelentős része tönkrement, így Görögország lemaradt a fejlődésben, és a perifériára szorult. A fenti keretek között a forradalom előtti Görögországban is lejátszódott egy sajátos tőkefelhalmozás. Ennek egyik vonása az volt, hogy nagy része külföldön ment végbe kereskedelmi tőke formájában; ugyancsak külföldön alakult ki a görög tőkésosztály jelentős rétege. Továbbá, a proletariátus kifejlődése jóval lassúbb ütemű volt. A görög tőke felhalmozásának fő formái és hordozói a következők voltak: a) A kereskedelmi tőke a legfontosabb formája a tőkefelhalmozásnak Görögország és a diaszpóra görögségénél a 16—19. században. A 15—16. századtól kibővült a görögök kereskedelmi tevékenysége. Kapcsolatokat építettek ki Nyugat-Európával és a Duna menti országokkal: kereskedelmi cégeket alapítottak Konstantinápolyban, Thesszalonikiben, Dürresben, és együttműködtek az olaszokkal a Kelettel folyó kereskedelemben. A 18. században egy sor új tényező - elsősorban a 1774. évi kücsük-kajnardzsi béke — járult hozzá a görögök kereskedelmi aktivitásának fellendüléséhez, különösen a Balkánon, Kelet- és Közép-Európában. E folyamat eredményeként egy jelentős tőkével rendelkező, sMoszkof, К.: I ethniki ke kinoniki szinidiszi sztin Ellada, 1830-1909. Athén 1974, 167. 6Marx: A tőke I. kötet. A GKP KB-nak kiadója, 1954, 740. o. (Görögül). 7 Századok 1983/4
