Századok – 1983

TANULMÁNYOK - Láng Imre: Az Egyesült Államok "új semlegessége" az 1930-as években 48

74 LANG IMRE sára, hogy a semlegesség? törvényen alapuló intézkedések Olaszország és Etiópia viszonyla­tában voltaképpen a kormány intencióival azonosan fognak hatni. Kilátásba helyezte, hogy Washington figyelmeztetni fogja az amerikai állampolgárokat: ne utazzanak olasz hajókon.63 A semlegességi törvényhozás 1935 nyarán lezárult szakasza arról tanúskodott, hogy a vesztes pozíciójából indítandó nehéz küzdelem vár a kormányra, ha perújításra szánja el magát a Kongresszus következő ülésszakán. A kormány kísérletei: „erkölcsi embargó”, kvótarendszer Olaszország 1935. október 3-án megindította a támadást Etiópia ellen. Roosevelt­­nek döntenie kellett, hogy kibocsássa-e a semlegességi törvényben előírt proklamációt a két fél közti hadiállapotról, vagy várja be a Nemzetek Szövetségének állásfoglalását. A State Departmentben véleményeltérések voltak. Az elnök — egyetértve Long, az Egyesült Államok római nagykövetének érvelésével — úgy határozott, hogy az amerikai prokla­máció előzze meg Genf akcióját. A nagykövet ugyanis arra a következtetésre jutott, hogy ha Roosevelt a Nemzetek Szövetsége Tanácsának állásfoglalásával egyidejűleg vagy rövid­del azt követően bocsátja ki a proklamációt, úgy ez a tény az angol vezetés alatt álló nemzetközi szervezettel való együttműködést feltételező nézeteknek adna tápot.64 Az elnök döntése azt juttatta kifejezésre, hogy az amerikai kormány Genftől függetlenül bírálja el az agresszió ügyét. Október 5-én megjelent a semlegességi proklamáció és Roosevelt nyilatkozata. Az utóbbi az embargó elrendelésének indokolásán kívül a következőket tartalmazta: „Állam­polgáraink kötelessége, hogy tartózkodjanak olyan helyzetektől, amelyekben békés viszonyok idején a kormány védelmét kérhetnék. Az adott körülmények között mindenki legyen tudatában annak, hogy amennyiben bármilyen természetű ügyletbe bocsátkozik a hadviselőkkel, ezt a saját kockázatára teszi.”65 A „bármilyen természetű ügylet” ki­fejezés találgatásokra adott alkalmat, mert azt a látszatot keltette, hogy a kormány önkényesen értelmezi a semlegességi törvényt: nem éri be a fegyverkiviteli embargóval, hanem kísérletet tesz a hadviselőkkel — voltaképp az Olaszországgal - való kereskedelem törvényileg nem tiltott részének visszafogására is. A State Department jónak látta meg­cáfolni ezeket a feltevéseket. Hull egy október 10-i sajtóértekezleten úgy reagált a saját kockázatra eszközölt kereskedelemmel kapcsolatos elnöki nyilatkozat értelmezését tudakoló riporter kérdésére, hogy a fegyverkiviteli embargón kívül „technikailag . . . nincs törvényes tilalom... a hadviselőkkel vagy azok valamelyikével tervbe vett ügyletek ellen,” az elnök figyelmeztetése azon a célkitűzésen alapul, hogy az Egyesült Államok ne sodródjon a háborúba.66 Jóllehet a külügyminiszter cáfolni igyekezett, szavai az olasz­etióp háborúval kapcsolatos kormánypolitika legidőszerűbb, egyben legnehezebb kér­désére utaltak. Á kormány annak az útját kereste, hogy miképpen lehetne fékezni a fegyvergyártáshoz és a korszerű hadviseléshez szükséges áruk Olaszország felé irányuló 6 6 3 Hull: L m. 414. <4FRUS 1935. Vol. L 792., 797. 6 5Uo. 799. “Uo. 803-804.

Next

/
Oldalképek
Tartalom