Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Láng Imre: Az Egyesült Államok "új semlegessége" az 1930-as években 48
AZ EGYESÜLT ÂLLAMOK „ÚJ SEMLEGESSÉGE” AZ 1930-AS ÉVEKBEN 75 exportjának növekedését, megmaradva a semlegességi törvény keretein belül. Egyfelől adott volt a törvényes akadály: a semlegességi törvény nem tiltotta ezeknek az áruknak az exportját. Roosevelt felvetette ugyan, hogy ki kellene egészíteni a nem exportálható hadianyagot felsoroló jegyzéket olyan anyagokkal, mint például a megmunkált vörösréz és acél, de a State Department úgy foglalt állást, hogy az elnök által említettek kívül esnek a fegyverek, lőszerek és hadfelszerelések körén.67 Másfelől számolni kellett az exportban érdekelt körök ellenállásával. Törvényes lehetőség hiányában előtérbe került a későbbiekben „erkölcsi embargónak” elnevezett politikai segédeszköz. Roosevelt 1935. október 30-i sajtónyilatkozatában rámutatott, hogy „csábító kereskedelmi lehetőségek” kínálkoznak olyan anyagok szállítására, amelyek hosszabbítják a háborút, majd kijelentette: „Nem hiszem, hogy az amerikaiak olyan abnormisra növelt profitokra törekednek, amelyekre az ilyen anyagokkal való kereskedelem nagymérvű kibővítésével ideiglenesen szert lehetne tenni.” S nehogy puszta moralizálásként hassanak szavai, közölte, hogy a kormány folyamatosan tájékozódik a hadviselőknek szánt valamennyi szállítmányról.68 Az elnök nem nevezte meg a szóban forgó anyagokat, és nem adott tájékoztatást a szállítmányok állami nyilvántartásával kapcsolatos tervekről. Szavait Hull november 15-i nyilatkozata konkretizálta: „Az amerikaiaknak joguk van megtudni, hogy bizonyos áruk, mint amilyenaz olaj, a vörösréz, a teherautó, a traktor, a vas- és acélhulladék — habár nem minősülnek * fegyvernek, lösze rrieTc vagy hadfelszerelésnek * '-’alapvetően fontos hadianyagok, s a kormány legutóbbi kereskedelmi nyilvántartásai szerint jelentősen megnőtt ezek háborús célokat szolgáló exportja. Ez a kereskedelem szöges ellentétben áll az elnök és a külügyminiszter hivatalos nyilatkozataiban megfogalmazott kormánypolitikával, és ellentétes a közelmúltban megalkotott semlegességi törvény szellemével is.” A külügyminiszter hozzátette, hogy néhány napon belül részletes adatok fognak rendelkezésre állni, amelyek alapján a hadviselők részére eszközölt szállítások összehasonlíthatók lesznek az elmúlt év azonos időszakában teljesített exporttal.6 9 Roosevelt és Hull határozott hangvételű megállapításai az „erkölcsi embargót” definiálták. A kormány kinyilvánította, hogy a példaként felsorolt áruk hadviselő felek részére történő exportjának a háború előtti szinthez mért fokozását hadicélokat szolgáló cselekménynek tekinti, következésképp ellenzi az ilyen ügyleteket; megítélése szerint ezeknek az áruknak megnövelt szállítása lényegileg ugyanazt eredményezi, mintha az amerikai állampolgárok fegyvereket adnának el a hadviselőknek; felfogása összhangban van a semlegességi törvénnyel, de érvényre juttatása érdekében nem alkalmazhat adminisztratív eszközöket, hanem a közvéleményhez apellál, és nyomást gyakorol az üzletemberekre az exportnövelés visszafogása végett. A kormánválláspont és a semlegességi törvény szélléme közti összhang, aláhúzása az izolacionisták_ rokonszenvére tarthatott számot. Az exportban érdekelteket azzal kívánta megbékíteni a kormany,Tiogy az „erkölcsi embargó” körébe sorolt áruk háború előtti szinten tartott kivitelét nem ítélte el. Nem lehetett kétséges, hogy az „erkölcsi embargó” célja az olasz hadigépezet fékezése volt. 6 6 »Hull: i. m. 432-433. 6 'Roosevelt október 30-i sajtónyilatkozatát 1. FRUS 1935. Vol. I. 812—813. 6 9 Hull november 15-i nyilatkozatát L uo. 819.
