Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Láng Imre: Az Egyesült Államok "új semlegessége" az 1930-as években 48
AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK „ÚJ SEMLEGESSÉGE” AZ 1930-AS ÉVEKBEN 73 általános érvényű (tehát nem az olasz—etióp konfliktusra korlátozódó) rendelkezéseket tartalmazott, és a valamennyi hadviselő félre kiterjedő fegyverkiviteli tilalom elrendelésének kötelezettségét írta elő. A szenátus másnap jóváhagyta Pittman tervezetét. Roosevelt — ezúttal is a napirenden levő New Deal-intézkedésekre való tekintettel — nem kívánt szembehelyezkedni a szenátus állásfoglalásával. Elvetette Hull és munkatársai azon javaslatát, hogy a kormánnyal lojális McReynolds, a képviselőház külügyi bizottságának elnöke a Kongresszus alsóházában állja útját a Pittman-határozatnak. Ehelyett azt közölte McReynoldsszal, hogy elfogadja a Pittman-határozatot, de az embargóra vonatkozó rendelkezés csak hat hónapig legyen érvényes. A Kongresszus két háza augusztus 23—24-én megszavazta az elnök kívánsága szerint kiegészített szöveget. Hull kifejtette ugyan aggályait az elnöknek, de nem ellenezte a kongresszusi határozat jóváhagyását. 1935. augusztus 31-én hatályba lépett az első semlegességi törvény.61 A semlegességi törvény a State Department koncepciójának vereségéről tanúskodott. Az általános érvényű jogszabály első szakasza kimondta, hogy két vagy több külföldi állam közti háború kitörésekor, vagy annak folyamán, az elnök köteles a háború j tényét proklamálni, s ezt követően törvényellenes cselekmény fegyver, lőszer és had- j felszerelés exportja az Egyesült Államokból a hadviselő országokba, akár közvetlenül, I akár semleges kikötőn keresztül közvetve. A pártatlanul érvényesítendő embargó elrendelésének kötelezettsége testesítette meg a Phillips által merevnek jellemzett szemléletet, s Hull is ezt kifogásolta az elnökhöz intézett augusztus 29-i feljegyzésében, amidőn rámutatott, hogy a törvény első szakaszának rendelkezése „sérti az Egyesült Államok külkapcsolatainak irányítására vonatkozó, alkotmányban és hagyományokban gyökerező elnöki hatáskört”. A külügyminiszter az elnöki diszkrecionális jogkört továbbra is az agresszor elleni intézkedések feltételének tekintette. A kibontakozás útját az embargóra vonatkozó rendelkezés hat hónapra korlátozott érvénye mutatta. Hull azon reményének adott kifejezést, hogy az 1936. február 29-én hatályát vesztő rendelkezést a törvény más, nem kielégítően megfogalmazott előírásaival egyetemben „nagyobb cselekvési rugalmasságot” biztosító, állandó jellegű törvény fogja felváltani, amely kiterjed a szabályozatlanul hagyott kérdésekre is.62 Hull átmeneti visszavonulásnak tekintette a vereséget, arra számítva, hogy a Kongresszus következő ülésszakán ismét napirendre kerül a semlegességi törvény ügye. A kudarc enyhítésére azt a tételt fogalmazta meg, hogy az embargóra vonatkozó előírás olasz—etióp háború esetén — bár mindkét félre egyaránt érvényesítendő — sokkal nagyobb mértékben sújtja majd a támadó Olaszországot, mint az áldozatot: Etiópiát; az előbbi ugyanis rendelkezik amerikai fegyverek behozatalához szükséges hajókkal és pénzzel, az utóbbi viszont nem. A külügyminiszter még egy kijelentést tett annak a bizonyítá61 Az első semlegességi törvény megalkotásának előzményeire 1. Divine: i. m. 107-113. ; Hull: L m. 411-413. ‘2 A törvény szövegét 1. The Statutes At Large. Vol. 49. Part 1. Washington, 1936. 1081-1085. A többi rendelkezés közül a következőket kell kiemelni: tilos fegyver, lőszer és hadfelszerelés amerikai hajókon való szállítása hadviselő felek részére; az amerikai állampolgárok csak saját kockázatukra utazhatnak hadviselő ország hajóján; fegyverek gyártásával és forgalmazásával foglalkozó személyek kötelesek regisztráltatni tevékenységüket az illetékes hivatalnál és megszerezni annak engedélyét export- és importügyleteik lebonyolításához. Az „új semlegesség” egyik fő követelménye, a kölcsönnyújtási tilalom kimaradt a törvényből. Hull augusztus 29-i feljegyzését 1. FRUS 1935. Vol. I. 350-352.
