Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Baksay Zoltán: A munkanélküliség esetére szóló kötelező' biztosítás és a munkanélkülisegély kérdése az ellenforradalmi Magyarországon 741
790 BAKSAY ZOLTÁN látott. Az egyik lehetőség, hogy a tanács sorakoztassa fel saját érveit, és intézzen újabb feljegyzést a kormányhoz, hátha ennek hatására megváltoztatja álláspontját. Az előadó ezt az eljárást tartotta helyesnek.21 4 A másik lehetőség, amit ebben az ügyben tenni lehetne az előadó szerint az, hogy a IX. Ügyosztály és az alkalmi bizottság kidolgozná a községi, városi munkahiány esetére szóló biztosítás részletes tervezetét, és azt mint szabályrendelet-tervezetet az illetékes bizottságok és hatóságok megtárgyalnák. Ezt az eljárási módot azonban nem javasolta elfogadásra.215 Mivel a rendelkezésünkre álló forrásokban erre nem található utalás, nem tudjuk, milyen álláspontot foglalt el a tanács. Legvalószínűbb, hogy levette a kérdést a napirendről, mivel 1932-ig nem került elő a munkanélküliség elleni biztosítással kapcsolatos anyag a levéltárakból. A munkanélküliség esetére szóló kötelező biztosítás kérdését a gyérülő forrásanyagok tanúsága szerint tehát a hatóságok levették a napirendről, és a különböző társadalmi szervezetek is egyre ritkábban foglalkoztak ezzel a problémával — de a források csak 1936-ban apadnak el véglegesen. Ennek a jelenségnek elsősorban az lehetett az oka, hogy az 1929-ben bekövetkezett világválsághatására összeomló nemzetgazdaság és a mérhetetlenül megnőtt munkanélküliség miatt a kormányszervek nem voltak képesek a munkanélküliekről állami szinten gondoskodni, a tőkések hozzájárulását a biztosítás költségéhez pedig reálisan nem lehetett elvárni. A tömegek pedig radikalizálódtak, célkitűzéseik megvalósítása érdekében a tömegtüntetéseket részesítették előnyben. Ezenkívül, a tömeges munkanélküliség esetén, a biztosítás megvalósíthatatlan lett volna. így a kérdés a válság időszakában lekerült a napirendről, és a szegénygondozás került előtérbe, a válságot követő gazdasági pangás elmúlása után kibontakozó háborús konjunktúra következtében megnőtt foglalkoztatottság miatt pedig a biztosítás ügye végleg aktualitását vesztette. 1930. május 27-én, átvéve a fővárosiak korábbi szerepét, Miskolc város törvényhatósági bizottsága felirattal fordult a népjóléti és munkaügyi miniszterhez a munkanélküliség elleni kötelező biztosítás törvénybe iktatása érdekében. A feliratot a Fővárosi Tanácsnak is megküldték, hogy a főváros is intézzen hasonló feliratot a miniszterhez. A Fővárosi Tanács azonban semmit sem tett az ügyben.21 6 Miskolc város polgármestere kifejtette, hogy a város a munkanélküliek segélyezésére 1929-ben 60 ezer pengőt fordított, és annyira szaporodik a munkanélküliek száma, hogy nem képes a város segélyezésükről gondoskodni. Leírta azt is, hogy a nagytömegű idénymunkások, a munkás túlkínálat következtében olyan egészségtelenül alacsony bért kapnak, hogy akkor sem képesek belőle megélni, ha munkához jutnak.21 7 A miskolciak azt is leírták, hogy a város társadalma nem zárkózott el a munkanélküliek támogatásától, sőt erejét meghaladó mértékben segítette a munkanélkülieket, de így is csak morzsákat juttathatott részükre: „sem mennyiségüknél, sem jellegüknél fogva nem bírhattak állandó segély természetével, könyöradomány jellegüket pedig megszüntetni nem lehet."21 8 214 Uo. 21 s Uo. 216 Főv. Lt. IV. 1407. b. Tanácsi ügyosztály iratai. IX. 5074/1926. 1744 -5/1930. ikt. Miskolc város polgármesterének 1930. máj. 27-i felirata a népjóléti és munkaügyi miniszternek a munkanélküliség esetére szóló biztosítás bevezetése tárgyában. 211 Uo. 218 Uo.
