Századok – 1983

TANULMÁNYOK - Baksay Zoltán: A munkanélküliség esetére szóló kötelező' biztosítás és a munkanélkülisegély kérdése az ellenforradalmi Magyarországon 741

A MUNKANÉLKÜLISÉG ÉS AZ ELLENFORRADALMI MAGYARORSZÁG 789 volna a sokezres munkanélküli tömeg számára, de ezt a kérdést a kormány és az ipar egyaránt képtelen volt megoldani. A képviselők interveniálása után a Szakszervezeti Tanács kezdeményezésére a munka nélkül lévő munkások 1928. december 14-én a régi képviselőházban gyűlést tartottak, hogy feltárják bajaikat, és megtanácskozzák a segítés módját. A gyűlés szónokainak meghallgatása után az egybegyűltek megállapították, hogy a munkanélküliség és az abból következő nyomor egyre súlyosabb, ennek ellenére a kormány nem foglalkozik komolyan a munkanélküliség elhárításával, nem szervez közmunkát, nem valósította meg a munkahiány esetére szóló kötelező biztosítást. A gyűlés résztvevői határozatot hoztak, amelyben követelték „a munkaalkalmak azonnali szervezését", a közmunkák megindítását, a 8 órás munkanap törvénybe iktatását, a munkanélküliség elleni biztosítás sürgős megvalósítását, és amíg ez be nem következik, munkanélküli segély folyósítását a munkanélkülieknek. A gyűlés felhívta a Szakszervezeti Tanácsot, hogy a határozatnak megfelelően járjon el a kormánynál és a fővárosi tanácsnál, és folytasson akciókat mindaddig, amíg a kormány nem biztosít mindenkinek munkaalkalmat, és nem valósítja meg a munkahiány esetére szóló biztosítást.21

1 A Szakszervezeti Tanács a gyűlés határozatának megfelelően a munkanélküliek határozatát megküldte a főváros polgármesterének, Sipőcz Jenőnek, azzal a kéréssel, hogy „az abban foglaltak megvalósítása érdekében a székesfőváros közönsége nevében a kormánynál eljárni és a közmunkák megkezdése, valamint a munkanélküliek segítése érdekében az intézkedést megtenni szíveskedjék".21

2 * A Fővárosi Tanács a munkáltatói szervek támadása és a kormányszervek tartózkodása ellenére sem vette le 1929-ben napirendjéről a munkanélküliség elleni biztosítás fővárosi megvalósításának a kérdését, de az ilyen irányú tevékenysége a következő években, 1929 és 1932 között erős mértékben lecsökkent, ugyanakkor a gazdasági világválság következtében a munkanélküliek száma soha nem látott mértékben növekedett- A munkahiány esetére szóló kötelező biztosítás előkészítésére kiküldött alkalmi bizottságot 1929. április 12-re hívták össze, hogy megvitassák azt az előterjesztést, amelyet válasznak szántak Vass József 1928. február 1-én írt levelére. Az ülésen azonban csak három tag jelent meg, ezért az ülést elnapolták.21

3 A Fővárosi Tanács azonban 1929. április 13-án a miniszter részére készített előterjesztés tárgyában megtartotta ülését, függetlenül attól, hogy az alkalmi bizottság nem tárgyalta meg az előterjesztést, és nem nyilvánított véleményt. Az ülésen a IX. Ügyosztály helyettes vezetője ismertette a miniszter levelében foglalt kifogásokat a községi biztosítás megvalósításával kapcsolatban, és a további intézkedések szempontjából két lehetőséget 211

Főv. Lt. IV. 1407. b. Tanácsi ügyosztály iratai IX. 5074/1926. 000505/1929. ikt. A Szakszervezeti Tanács levele a munkanélküliek 1928. dec. 14-i értekezletével kapcsolatban a Fővárosi Tanácshoz és a munkanélküli gyűlés határozatának szövege. '1 2

Uo. 213

Főv. Lt. IV. 1407. b. Tanácsi ügyosztály iratai. IX. 5074/1926. 20528/28. iktató. A székesfőváros tanácsának 1929. ápr. 13-án tartott ülése a munkahiány esetére szóló kötelező biztosítás ügyében érkezett miniszteri leiratra készítendő előterjesztés tárgyában. 6 Századok 1983/4