Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Baksay Zoltán: A munkanélküliség esetére szóló kötelező' biztosítás és a munkanélkülisegély kérdése az ellenforradalmi Magyarországon 741
772 BAKSAY ZOLTÁN A népjóléti és munkaügyi miniszter egyes szakmákban elrendelhette volna, hogy a munkaadók minden üres munkahelyet jelentsenek a munkaközvetítőnek. Ugyancsak elrendelhette a miniszter, hogy a hatósági munkaközvetítőknél továbbképző tanfolyamokat vagy pályaválasztási tanácsadókat szervezzenek.12 8 Kizárólag a szakszervezeti munkaközvetítők ellen irányult a rendelettervezetnek az a pontja, amely kimondja, hogy az összes nem hatósági jellegű közvetítő az Állami Munkaközvetítő Hivatal szakfelügyelete alá tartozik. Ez azt jelentette, hogy az Állami Munkaközvetítő Hivatal az összes munkaközvetítő ügyvitelét megvizsgálhatta, tőlük jelentést kérhetett, és megfelelő eljárásra utasítást adhatott volna. Sőt, amennyiben a nem hatósági munkaközvetítők nem a törvény szerint járnak el a közvetítés során, úgy a közvetítő fenntartóját egymillió korona pénzbírsággal lehetett volna sújtani, ismétlődő esetben pedig bezárhatták a közvetítő hivatalt. A nem hatósági közvetítők kötelesek lettek volna jelenteni az Állami Munkaközvetítő Hivatalnak a munkahelyek és a közvetítések pontos számát. A rendelettervezet azt is szándékozott kimondani, hogy új közvetítő iroda felállítására nem ad engedélyt, és a lejáró engedélyeket nem hosszabbítják meg. A népjóléti és munkaügyi miniszter felhatalmazást kapott volna arra is, hogy általánosan vagy az egyes szakmákban az iparszerű közvetítést megszüntesse. A törvénytervezet tehát megkísérelte a munkásképviseletek által fenntartott és osztályharcos célt szolgáló közvetítők felszámolását, amely már régi törekvése volt a kormányszerveknek.12 9 A törvényjavaslatot a sajtóban közzétették, és a különböző érdekvédelmi szervezetek és a fővárosi tanács azonnal megkezdték a törvénytervezet előnyeinek és hátrányainak a taglalását, bírálataik publikálását. Elsőként a Magyar Gyáripar, a GYOSZ hivatalos lapja reagált a törvénytervezetre, amelyet 1926. április 30-án kaptak kézbe, és május 1-én már megjegyzéseket fűztek hozzá. A lap kifejtette, hogy már közel két éve húzódik a törvénytervezet elkészítése, amelyet minden munkásgyűlésen sürgettek. Kihangsúlyozták, hogy sem a kormány, sem Vass József miniszter nem kötelezte el magát a törvényjavaslat mellett, és még arra sincs döntés, hogy a tervezetet a nemzetgyűlés elé terjesszék-e megvitatásra.13 0 A cikkíró kijelentette, annak rögtön szükségét érezte, hogy elmondja a bírálatát és aggodalmát „nagy általánosságban". Szerinte a törvény bevezetése nem oldja meg a munkanélküliség akut problémáját, mert évek kellenek ahhoz, hogy az új intézmény működéséhez a szükséges feltételeket megteremtsék. Kételyének adott hangot arra nézve, hogy a biztosítás bevezetéséből eredő 24-25 millió aranykorona terhet „súlyos kockázat nélkül" a munkáltatókra lehessen áthárítani. A továbbiakban a törvénybeiktatás időszerűségét vitatta, mondván, hogy ahol már bevezették, ott is annak keresik a módját, hogyan kerüljenek ki a biztosítás útvesztőjéből. Közölte az olvasókkal, azt is, hogy Vass József miniszter a törvénytervezetet május 3-án kívánta megtárgyalni az érdekeltekkel ankét keretében, a munkáltatók kérték ennek három héttel történő elhalasztását, de a miniszter végül is egy héttel halasztotta el az értekezletet.1 3 1 A „Munkaadó", az építkezési vállalkozók lapja ugyancsak elsők között ismertette az ankét május 10-re történő elhalasztását és a törvénytervezet főbb pontjait. A cikkíró 1 J, Uo. 11 'Uo. 13 "Magyar Gyáripar XVIII. évf. 5. sz. 1926. máj. 1. Törvényjavaslat a munkanélküliség esetére szóló biztosításról. 131 Uo.
