Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Baksay Zoltán: A munkanélküliség esetére szóló kötelező' biztosítás és a munkanélkülisegély kérdése az ellenforradalmi Magyarországon 741
A MUNKANÉLKÜLISÉG ÉS AZ ELLENFORRADALMI MAGYARORSZÁG 771 A kártalanítás vagyis a segély összege a járulékfizetés alapjául szolgáló napibér 40^át tette ki, ha azonban az igényjogosultnak keresettel nem bíró eltartott gyermekei voltak, a kártalanítás összegét a napibér 60%*ában kellett megállapítani. A segélyt tizenhárom hétig igénybe vevő személy űjabb segélyre csak akkor lett volna igényjogosult, ha az előbbi segély első napját követő időben 52 héten át biztosításra kötelezett volt. Az 52 hétbe az első segélyezés ideje nem számítható bele. A biztosított a jogszerű feltételek alapján sem igényelhet segélyt arra az időre, amikor táppénzben, kórházi ellátásban, gyermekágyi segélyben részesül, vagy letartóztatásban volt, továbbá ha a munkaadójától a felmondási időre járó illetményt, esetleg végkielégítést kapott. A segély heti összegébe be kell számítani azt az összeget, amelyet a munkanélküli csökkentett munkaidőben vagy kisegítő munkával keresett, az utóbbi esetben a beszámítás a keresetnek csak a felére terjedt ki. Nem igényelhet segélyt az a biztosított, aki az ellenőrzésre vonatkozó jogszerű rendelkezéseknek nem tesz eleget.12 5 A népjóléti és munkaügyi miniszter a törvényjavaslat értelmében egyes helyeken elrendelhette, hogy a segélyben részesülő munkanélküliek kötelezően meghatározott szakmai továbbképzésen vegyenek részt. Segély iránti igényét elveszítette egy hét tartamára, aki a jogszerű feltételeknek megfelelő munkát nem fogadja el. A munkaalkalom ismételt elutasítása nyolc hétre történő kizárást vont volna maga után. Ezt a szankciót nem lehetett alkalmazni viszont olyan munkanélkülivel szemben, akinek olyan munkahelyen kínáltak munkát, amely munkabeszüntetés vagy kizárás alatt áll, vagyis a munkást sztrájktörésre nem lehetett kötelezni. Öt évre elveszítette jogosultságát az a biztosításra kötelezett munkás, aki hamis adatok alapján jogtalan segélyt vett fel. Ezenkívül az okozott kárt is köteles volt megtéríteni a biztosítónak.12 6 Az idénymunkás nem igényelhetett segélyt arra az időre, amikor az idénymunka rendszerint szünetel. A tanoncok és a gyakornokok a kiképzésük ideje alatt munkanélküli segélyben nem részesülhettek. A segély összegét heti utólagos részletekben a biztosított munkanélkülinek kellett kifizetni. A segély átutalása, elzálogosítása, lefoglalása, a segélyből való levonás vagy lemaradás esetén a táppénzre vonatkozó rendeletet kell alkalmazni. A törvénytervezet értelmében a munkahiány esetére szóló biztosítást az Állami Munkaközvetítő Hivatal közreműködésével az Országos Munkásbiztosító Pénztár látta volna el.12 7 A törvénytervezet külön fejezetben foglalkozott a munkaközvetítéssel is, amely részét képezte a munkahiány esetére szóló biztosítás intézményének. A rendelettervezet a munkaközvetítésről szóló 1916 : XVI. tc.-ben a kereskedelmi miniszter részére megállapított hatáskört a népjóléti és munkaügyi miniszter hatáskörébe utalta, amely a kereskedelemügyi miniszterrel és a belügyminiszterrel egyetértésben gyakorolta volna jogait. A rendelet minden várost és községet, ahol kerületi munkásbiztosító pénztár működött, arra kötelezte, hogy hatósági munkásközvetítőt állítson fel. A munkanélküliek a hatósági munkaközvetítő igazolásával igényelhettek segélyt. A munkaadók és érdekvédelmi szervek, így a szakszervezetek is, kötelesek lettek volna a munkabeszüntetéseket és kizárásokat pontos dátumok megjelölésével az Állami Munkaközvetítő Hivatalnak bejelenteni. A munkaszerződéseket, a kollektív szerződéseket is ugyancsak kötelesek lettek volna bemutatni az érdekvédelmi szervezetek és munkaadók a közvetítő hivatalnak. 12 5 Uo. 12Í Uo. 12 7 Uo.
