Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Baksay Zoltán: A munkanélküliség esetére szóló kötelező' biztosítás és a munkanélkülisegély kérdése az ellenforradalmi Magyarországon 741
750 BAKSAY ZOLTÁN pontját, hogy semmi köze sincsen a munkanélküliekhez, mert az államnak kötelessége gondoskodni arról, hogy polgárai munkához jussanak. A kormány azonban elzárkózott az ilyen irányú kötelességének a teljesítésétől, sőt a munkanélküliek gyűlését is betiltotta. A kormány azzal indokolta az elzárkózást, hogy az ország szegény és az állampénztár nem tudja fedezni a munkanélküli segélyeket.2 0 A szakszervezetek további sürgetésére, akik hivatkoztak a környező országoknak a munkanélküliekkel kapcsolatos szociálpolitikájára, a kormány azt válaszolta, hogy „abnormális idők nem szolgálhatnak alapul valamely gazdaságpolitikai intézkedés megtételéhez".2 1 A nemzetgyűlés sem tartotta sürgősnek a kérdés megoldását. A munkaügyi miniszter a leghatározottabban tiltakozott a munkanélküli segély bevezetése ellen, mert szerinte „ezáltal a dolgozni nem akaró szocialisták megélhetése munka nélkül is fényesen biztosítható volna".2 2 Más alkalommal kijelentette „nem szabad a munkanélküliséget, a munkanélküli segélyek folyósításával állandósítani". Azt állította, hogy „a munkanélküliek segélyezése anyagilag és erkölcsileg tönkretenné az országot".2 3 Nézete szerint, mivel senki sem halt éhen, nincs szükség a munkanélküliek segélyezésére. A tőkés álam képviselőjének ez az álláspontja a munkáltatók véleményét és magatartását tükrözte, a munkanélküliek megsegítését a szegénygondozás keretei közé kívánták szorítani, és elzárkóztak minden intézményes állami segélyezési rendszer kialakításától. Ugyanakkor a munkanélküliek segélyezése kérdésében a közvélemény kezdett megváltozni. Az orvosprofesszorok és a közegészségügyi hatóságok által kiadott statisztikák és a munkanélküliséggel kapcsolatos egyéb jelentések, cikkek, elszomorító képet adtak azokról a rettenetes állapotokról, amelyekben a munkanélküliek éltek. Ennek következtében kialakult az értelmiségben, a tisztviselőkben az a felfogás, hogy tenni kell valamit mert „pusztulunk, veszünk és mint oldott kéve széthull nemzetünk".2 4 Vagyis egyre többen emelték fel szavukat a munkanélküliek megsegítése érdekében. A szakszervezetek követelései között is ekkor jelenik meg először a munkanélküliség esetére szóló kötelező biztosítás bevezetése. A kormány azonban továbbra is azon az állásponton volt, hogy nincs szükség a munkanélküli segély bevezetésére, mert az ipari termelés kezd visszatérni a normális keretek közé, és így nincs kilátás nagyobb munkanélküliségre, de ha ez mégis bekövetkezne, a hatóságok felkészültek a szükséges közmunkák megindítására a munkanélküliség levezetése érdekében. A pénzügyminiszter a pénz stabilizálása következtében meginduló ipari fellendülésben, a közélelmezési miniszter az élelmiszerárak állandósulásában, a miniszterelnök pedig a Horthy Miklósné által indított ínségakció sikerében bízva ítélte veszélytelennek a munkanélküliséget.2 5 Ennek a magatartásnak az oka egyrészt a rendkívül elmaradott szociálpolitikában és az ellenforradalmi rendszer osztályjellegében gyökerezett. Az ellenforradalmi Magyarországon, amely a nagytőkés, konzervatív nagybirtokos és fasiszta elemek osztálykompromisszuma alapján működő állam volt, egyes állami és kormányszervek kezde-2 °Uo. 2 'Vas és Fémmunkások Lapja XIX. évf. 2. sz. 1923. jan. 26. Kenyeret a munkanélkülieknek. 22 Uo. 23 Uo. Vas és Fémmunkások Lapja XXX. évf. 13. sz. 1924. júL 11. Munkanélküliek segélyezése. 24 Vas és Fémmunkások Lapja XIX. évf. 2. sz. 1923. jan. 26. Kenyeret a munkanélkülieknek. 2 5 Uo.
