Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Baksay Zoltán: A munkanélküliség esetére szóló kötelező' biztosítás és a munkanélkülisegély kérdése az ellenforradalmi Magyarországon 741
Baksay Zoltán A MUNKANÉLKÜLISÉG ESETÉRE SZÓLÓ KŐTELEZŐ BIZTOSÍTÁS ÉS A MUNKANÉLKÜLI-SEGÉLY KÉRDÉSE AZ ELLENFORRADALMI MAGYARORSZÁGON Az első világháborút követő időszakban világszerte nagy mértéket öltött munkanélküliség következtében létrejött nagyszámú nyomorgó munkanélküli segélyezése, minden fejlett tőkés államban napirendre került, de csakhamar kiderült, hogy a nagyszámú tömeg segélyezését karitatív intézményeken keresztül nem lehet megoldani. A krónikus munkanélküliség következtében munka nélkül tengődő, nyomorgó milliók segélyezése érdekében az állam segítségére és a munkaadó tőkések anyagi hozzájárulására volt szükség. A legkézenfekvőbb megoldásnak mutatkozott a rendszeres munkanélküli segély folyósítása a munkanélküliek részére, vagy ennek egyik válfajának, a munkanélküliség esetére szóló kötelező biztosításnak a bevezetése. A washingtoni első 1919. okt. 29-én tartott nemzetközi munkaügyi értekezlet, amely a munkanélküliség kérdésével foglalkozott, egyezménytervezetet fogadott el, amelyet az államoknak elfogadásra és gyakorlati megvalósításra ajánlott. Az egyezménytervezet szerint az államoknak kötelezniök kell magukat arra, hogy a munkanélküliségre vonatkozó adatokat az előírt időben közlik a Nemzetközi Munkaügyi Hivatallal, megszervezik a központi szervezet felügyelete alatt álló, a munkaadók és munkások paritásos választmányával együttműködő, nyilvános és ingyenes munkaközvetítők rendszerét. Megállapodásra lépnek azokkal az egyezményt aláíró államokkal, amelyek bevezették a munkanélküliség esetére szóló biztosítást, hogy az egymás országában dolgozó munkásaikat munkanélküliség esetén a belföldiekkel egyenlő segélyben részesítik.1 Az értekezlet az egyezménytervezeten túlmenően négy ajánlást is elfogadott, ezek közül az egyik az volt, hogy az államok vezessék be a munkanélküliség esetére szóló biztosítás valamelyik hathatós rendszerét, a másik pedig a közmunkák szervezésére vonatkozott. A nemzetközi munkaügyi szervezet ajánlásainak megfelelően, a legtöbb államban a munkanélküli segéllyel szemben a munkanélküliség esetére szóló biztosítást részesítették előnyben, és ennek valamilyen formáját vezették be.2 A munkanélküliség esetére szóló biztosítás rendszere lényegét tekintve abból állt, hogy a kötelező betegségi biztosításhoz hasonlóan, minden munkába álló munkást kötelezően biztosítani kell munkanélküliség esetére. A munkás és a munkaadó meghatározott biztosítási járulékot fizetett havonta, a költségek többi részét az állam fedezte. A munkanélküliség esetére biztosított munkás munkában töltött meghatározott idő után, ha 'Munkaügyi Közlöny 1924. szept. 15. XI. évf. 16-18.sz. Munkanélküliség. Pap Dezső h. államtitkár cikke. 2Uo. 9. Szemle, Munkaügy. 3 Századok 1983/4
