Századok – 1983

TANULMÁNYOK - Baksay Zoltán: A munkanélküliség esetére szóló kötelező' biztosítás és a munkanélkülisegély kérdése az ellenforradalmi Magyarországon 741

742 BAKSAY ZOLTÁN munkanélkülivé vált, ugyancsak meghatározott ideig a rendeletben szabályozott járadékban részesült.3 A burzsoá szociálpolitika, amely a kapitalista társadalom bajainak és visszáságainak kiküszöbölésére, illetve csökkentésére irányuló állami és közületi tevékenységet jelent, a gyáripar kialakulásával és a mezőgazdaság belterjesebbé válásával a 19. század második felében alakult ki. Ez a szociálpolitika általában a tőkés viszonyok között élő vagyontalan rétegek, főleg a proletariátus helyzetének enyhítésére vonatkozó elképzeléseket és intézkedéseket tartalmazza. A szociálpolitika körébe tartozik többek között a munkavédelem, a társadalombiztosítás, a népjóléti gondozás, a közegészségügy, a gyermekvédelem stb. A burzsoáziát képviselő kapitalista állam, a kapitalista rendszerben alkalmazott szociálpolitikával tehát a rendszer ellentmondásain kíván segíteni, a kapitalizmus betegségeit próbálja gyógyítani, a társadalmi osztályok közötti ellentmondásokat, ellentéteket igyekszik tompítani, gyöngíteni a rendszer további fenntartása érdekében. A burzsoá szociálpolitika a kapitalista társadalmi rend tudatos fenntartására törekszik. A szociálpolitikát felhasználják arra is, hogy a tőkés államot osztályfeletti, a dolgozó rétegek érdekeit is védelmező intézményként tüntessék fel. A szociálpolitikai intézkedések a tőkés államban sohasem a dolgozó tömegek, a munkásosztály érdekét szolgálták, hanem mindenkor az osztályellentétek elkendőzését, a munkásosztály félrevezetését, a tőkés társadalmi rend megerősítését célozták. A kapitalizmus alapvető ellentmondását semmiféle szociálpolitika nem tudja feloldani, de a széles körben alkalmazott szociálpolitika könnyebbé teheti a nyomorgó tömegek helyzetét. Ezért a haladó és forradalmi pártok kezdeményezően vettek részt a dolgozók részére előnyöket nyújtó szociálpolitikai intézkedésekért folytatott harcban. Mindig hangsúlyozták azonban, hogy hatékony szociálpolitikai változtatást, a kizsákmányolt osztály és rétegek életkörülményeinek megváltoztatását csak a tőkés társadalmi rend megdöntésétől várhatják. A kapitalizmus kezdetén a munkás teljesen védtelen volt a munkaadókkal szemben. A 14—16 órás munkaidő, a teljes kiszolgáltatottság, a korbács és éhség jutott osztályrészéül. A bérmunkások állandó létbizonytalanságban éltek, betegség, baleset, munkanélküliség rokkantság, öregség esetén lét és nem lét kérdése állt előttük. Évtizedek hullámzó és áldozatokkal teljes harcai után jutott a munkásosztály az osztályharc eszközével egyre nagyobb erőhöz és befolyáshoz. A szocialista munkásmozgalom a tőkés társadalmi rend megdöntése mellett kezdettől fogva harcolt a rövidebb munkanapért, a nagyobb bérekért, a különböző szociális vívmányokért, szociális és munkásjóléti intézményekért. A burzsoázia először főleg a fejlett tőkés országokban volt kénytelen az erőszak mellett „humánusabb" védekező eszközöket is igénybe venni a munkásosztállyal és a munkásmozgalommal szemben. Kezdetben az egyéni akciók útján, különböző jótékonysági egyletek szervezésével, alamizsnák osztásával próbálták az osztályellentéteket tompítani. Mivel azonban ez a törekvésük nem hozta meg a kívánt eredményt, megszületett a szervezett formát öltő, állami tevékenységgé vált szociálpolitika. Németországban, amikor az uralkodó osztály belátta, hogy az erősödő szociáldemokrata mozgalom ellen erőszakkal semmit sem tehet, megpróbálta a szociálpolitika igénybevételével befolyása alá 3Uo. 11. Társadalmi biztosítás.