Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Eperjessy Géza: Zsidó iparűzők a reformkori szabad királyi városokban 711
728 EPERJESSY GÉZA odahordani. Ezért utasították el egy pesti zsidó ruhakereskedő kérését, hogy máshonnan hozathasson ételt, „bár az emberi jogoknak a zsidók személyében is tisztelői vagyunk" — írta a magisztrátus a Helytartótanácshoz intézett fölterjesztésében (Kiemelés tőlem.)9 8 A városi tanács a „választott hites közönséggel" egyetértésben nem kívánta a kocsmákat, ill. az italmérést zsidóknak haszonbérbe adni, még akkor sem, ha azok jóval többet ígértek a keresztényeknél. Ezért a Kamara és a Helytartótanács több ízben is megrovásban részesítette a várost." Előfordult, hogy még a Kancellária is beavatkozott az ügybe, mint pl. Áron Ábrahám árendás esetében, elrendelve, hogy a nevezett „a pálinkamérési jog haszonbéri árveréséhez bocsájtandó". A várost pedig szokatlan szigorúsággal marasztalta el „abbeli engedetlenségéért, hogy a Magyar Királyi udvari Kincstár. . . rendeletének a köteles engedelmességet ismételt meghagyás után is megtagadni merénykedett".100 A város ennek ellenére kérte a felsőbbség hozzájárulását 1844-ben a pálinkát áruló zsidók eltiltásához, amit a zsidók visszaéléseivel, ill. a házipénztár károsodásával indokolt: .,,... országos vásárainkba beszállított nagy mennyiségű pályinkákat az azokat áruló izraeliták helypénz fizetés alól kihúzni oly csellel szokták ... (hogy) egy .. . közbirtokosnak . . . írásbeli bizonyítványát mutatják elő ... mintha a pályinka az övé volna . . ,"101 Mind a város, mind a kormányszékek elutasították 1845-ben Lefkovics Mátyás kérését, hogy „hitsorsai" részére addig gyakorolt kocsmáltatási jogában meghagyattasson. A város jelentéséből megtudjuk, hogy a nevezett, mielőtt Debrecenben letelepedett volna, a Szeles nevű külső vendégfogadó „alhaszonbérlője" volt. Amikor azután incolatust nyert, a „város egyik főutcáján egy emeletes házat egész udvarral" kibérelt, nemcsak kocsmát, hanem vendégfogadót is nyitott, s ezzel csak „polgárokat illető jogokat bitorolt".10 2 Az északkeleti országrész legfontosabb ipari és kereskedelmi központjának, Kassa város tanácsának — Debrecennel ellentétben - nem volt kifogása azellen, hogy a pálinkamérési jog árverésére zsidókat is bocsássanak.10 3 Az ekkor nagyobb részt szlovák, kisebb részt magyar és német lakosságú város népessége kb. 14 ezer, a zsidók száma pedig meghaladta az ezret.10 4 A zsidók térfoglalása itt is az 1840-es években gyorsult meg, ezt azonban a város igyekezett korlátozni. Weisz Jakab „héber" asztaloslegénynek pl. nem engedélyezték a letelepedést, mivel mestersége tanulásáról és a vándorlásról nem voltak bizonyítványai „nehogy (a zsidó) alattomos kontárkodása által - amint azt a Helytartótanácshoz írt fölterjesztésben olvashatjuk — a helybeli szabadalmas asztalos céhbeli ... mesterek ... a naponkint e várost ellepő zsidóság nevekedő megtelepedésével" (kiemelés tőlem!) élelmük keresésében rövidséget szenvedjenek. A „jó rend és biztonság tekinteté-"Uo. 1839/21/13. » ' Komoróczyl 1914.95-98. 100 OLHt. Dep. Civ. 1841/21/27. 10 'Uo. 1844/21/27. 102 Uo. 1845/21/56. - L. még a Kancellária hasonló tartalmú átiratát a bécsi Udvari Kamarához. Wien, Fiananzarchiv. 1845/26/2. IX. 2. 103 Uo. 1846/16/54. - L. még a Kancellária 1847. május 5-i följegyzését, valamint a Magyar Kamarához intézett július 14-i átiratát: „.. . a tartandó árveréshez mindenki, aki a haszonbérlési feltételeknek megfelel, következőleg az elegendő biztosítást nyújtható zsidók is bocsáttassanak." Wien, Finanzarchiv. 1847/26/2. VIII. 3. 104 Fenyes/1851/II. 183-184.
