Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Eperjessy Géza: Zsidó iparűzők a reformkori szabad királyi városokban 711
ZSIDÓ IPARÍÍZÖK A REFORMKORBAN 729 bői" ráadásul arra utasították a kapitányi hivatalt, hogy a kérelmező „kiutasítása iránt kellően intézkedjen".TM5 Nem járulnak hozzá egy iparengedélyért folyamodó „héber" üveges kérelméhez sem, mivel előzetes engedelem nélkül költözött be a városba, és csak később kért engedélyt a lakhatásra és az ipar gyakorlására. A Helytartótanács is egyetértett e végzéssel, mivel a szupplikáns nem tudta bizonyítani, hogy kellőképpen megtanulta mesterségét.106 Amikor a tanács engedélyt adott két „héber" szabónak az ipar gyakorlására és készruhák árulására, a német és a magyar szabó céh e végzést ugyancsak azon a címen akarta visszavonatni, hogy a zsidók nem tanulták ki rendesen a mesterséget.10 7 Míg a céhbeliek itt is szűkkeblűek voltak, a városi tanács többé-kevésbé a törvényesség talaján állott, amint azt két további — Tallyán tanult — zsidó szabónak adott készruha-árulási engedély is igazolja. A céhesek ellenére a város megadta Weisz Józsefnek és Frölich Móricznak az engedélyt, miután azok mesterségbeli tudásukról és „erkölcsös viseletükről" kellő bizonyítékot nyújtottak. A Helytartótanács ez esetekben is szigorúan őrködött a rendeletek megtartásán, a kiváltságolt céh ellenében csak úgy járult hozzá a készruhák árusításához, ha az nem utcára nyíló boltban történik, s a zsidók cégtáblájukat sem függeszthették ki az utcán.108 Míg a kassai zsidóságon belül a galíciai eredetű és más volt lengyel tartományokból származó, addig Pozsonyban inkább a Morva- és Csehországból érkezett, régebben letelepedett zsidó elem dominált. 1848 előtt Pozsony az ország Pest után legjelentősebb gazdasági és kulturális központja, ahol ugyancsak Pestet követően a legtöbb tőkés ipari üzem működött. Pozsony mintegy 42 ezer lakosából közel 5000 (kb. 11,5%) volt zsidó.10 9 Az 1848 márciusi és áprilisi pozsonyi, ill. északnyugat-magyarországi zsidóellenes kilengéseknek110 voltak bizonyos „békésebb" előzményei. Az 1840-es években Pozsony — túlnyomórészt német és szlovák — céhes polgársága11 1 az iparos-kereskedő zsidóságot minden téren igyekezett korlátozni. A szabó „céh" pl. követelte, hogy Treusch Dávid zsidó szabót tiltsák el a csupán mestereket és polgárokat illető jogok gyakorlásától,11 2 a város pedig elrendelte a műhely utcára nyíló ajtajának bezárását.11 3 A szabó „céh" követelésére a magisztrátus folyamodványt intézett a Helytartótanácshoz, hogy a megye hatáskörébe tartozó Pozsonyváralján is tiltsák el a pesti zsidó szabóknak a ruhák árusítását az országos vásáron kívül.11 4 Sok zsidó, aki Pozsonyban nem kapott letelepedési engedélyt, Pozsonyváralja mezővárosban húzódott meg. A hatóság vigyázott ana, nehogy innen „szivárogjanak be" 1 0 5 OL Ht. Dep. Civ. 1844/16/17. 1 0 6 Uo. 1844/16/8. 1 0 7 Uo. 1846/16/61. I 0 8 Uo. 1847/16/10. 109 Fényesj 185l/III. 255. II "Dr. Bernstein Béla: Az 1848/49-iki magyar szabadságharc és a zsidók. Bp., 1898. (Jókai Mór előszavával). 45-46., 68-75. A továbbiakban:Bernstein/1898. III Az iparilag oly jelentős városban mindössze 11 céhnek volt a Kancelláriától nyert kiváltságlevele. Eperjessy, 1967. 244. 112 A szabóknak nem volt, 1813 után megújított érvényes privilégiumuk, uo. 113 OL Ht. Dep. Civ. 1845/38/12. 11 4 Uo. 1843/38/34.
