Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Eperjessy Géza: Zsidó iparűzők a reformkori szabad királyi városokban 711
722 EPERJESSY GÉZA meghaladta a 17 ezret, a zsidóké pedig a 700-at.66 A céhes mesterek itt is minden eszközt fölhasználtak a zsidó iparosok és kereskedők korlátozására. A város céheinek száma egyébként — Aradhoz hasonlóan — igen magas (21), többségükben németek, 5 céhnek volt szerb, és csak 2-nek (a magyar szabóknak és a csizmadiáknak) magyar nyelvű kiváltságuk.6 7 A „kontárkodáson" rajtakapott zsidó mesterektől a céhbeliek Újvidéken is elkobozták szerszámaikat. Egy zsidó üveges pl. csak akkor kapta vissza a Helytartótanács közbelépésére azokat, amikor bepanaszolta az asztalosokat és a szerszámait lefoglaló asztaloscéh biztosát. Utóbbit a Helytartótanács azért rótta meg, mert más mesterséget űző iparosok fölött is „hatósági jogot" gyakorolt.6 8 A városi tanács az 1840. évi törvény értelmében többnyire megadta a zsidóknak az iparűzési jogot, mint pl. egy másik zsidó üvegesnek, de az üvegárukkal való kereskedést megtiltotta.6 9 Amikor az üveges céh egy további zsidónak adott engedély visszavonását kérte, a városi magisztrátus a Helytartótanácshoz intézett fölterjesztésében hangsúlyozta: a szóban forgó Kohn Simony csak saját készítményeinek árulására kapott engedélyt, az idegen „portékák" eladását pedig a lefoglalás terhe alatt szigorúan megtiltották neki. Annál is inkább, mivel a tanács semmiképpen sem helyeselné, hogy a „céhbeli keresztény mestereknek sorsa a zsidókénál, kik semminemű céhbeli terheket nem viselnek, (de) a céhbeli jogokat a keresztény mesterekkel egyformán magoknak tulajdonítják, rosszabb legyen".70 A céhek itt is különösen azt tartották veszélyesnek, ha a zsidó iparűzők vállalkozásszerű nagybani kereskedésbe fogtak. Több mint 10 évig húzódott az ilyet kezdeményező Scheinberger Antal zsidó tímárnak és bőrkereskedőnek a kiváltságolt tabakos céhvei való vitája. A Helytartótanács még 1835-ben engedélyt adott a nevezettnek az általa készített bőrökkel való kereskedésre. A zsidó tímár azonban ki akarta bővíteni üzletét a „más gyárosoktól is szerzett" bőrökkel „nyílt boltbani korlátlan, szabad" kereskedésre. Azzal indokolta kérését, hogy a kevés számú tabakos nem képes a szükségleteket kielégíteni. Az ügy többször megjárta a budai és bécsi kormányszékeket, amelyek a városi tanáccsal egyetértésben elutasították a kérelmezőt.7 1 A városi tanács csak bizonyos korlátok között tűrte el a zsidók kereskedését. A kocsmáitatást pl. megváltási díj ellenében engedélyezte7 2 - amint az a szabad királyi 66 Fényes, 1851. IV. 241. - A város történetírójának a canonica visitatiók alapján számított adatai szerint 1848-ban 1320 volt a zsidók száma. Érdújhelyi Menyhért: Újvidék története. Újvidék, 1894. 238. 67 Eperjessy, 1967.219-220. 6 e OL Ht. Dep. Civ. 1840/34/40 "Uo. 1842/39/29 70 Uo. 1846/34/13 - Hasonlóképpen érvelnek pl. egy zsidó szabólegénynek adott iparengedély ügyében is. Uo. 1846/34/26 ' "Uo. 1844/34/10 72 Ennek fizetése alól kérte 1844-ben a „zsidó communitás" a fölmentést: „... Primorum israeliticae communitatis neoplantensis semet ab onere . . . titulo reluitionis juris educilli imposito . . . relevari" Uo. 1844/34/29. - Erről az ügyről a Kancellária az előbbiekkel egybehangzóan a bécsi Udvari Kamarát is tájékoztatta. Wien, Archiv des к. к. Finanzministeriums. V. Abteilung. A. Ungarische Abteilung. 26. Königliche Freistädte und Bergstàdte. 1844/26/2. VI. 27. A továbbiakban: Wien, Finanzarchiv. A nagy hatáskörrel rendelkező zsidó község a városban már az 1770-es évektől működött. Érdújhelyi i. m. 236.
