Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Eperjessy Géza: Zsidó iparűzők a reformkori szabad királyi városokban 711
716 EPERJESSY GÉZA számukat „kivált idegen származású zsidókkal szaporítani" nem lenne kívánatos.3 0 Egy Csehországból származó s különben „csekélyebb somma" készpénzzel rendelkező zsidó szabónak a kérelmét pedig, hogy készítményeit heti piacon árusíthassa, azzal utasítják el, hogy az idegen országbeli zsidók elszaporodása a helybeli keresztény mestereket „végromlással" fenyegeti.31 Az előbbiek alapján levonhatjuk a következtetést, a törzsökös polgárság a szabadalomlevél kiváltásával nem azért vállalt csaknem erőit meghaladó áldozatot, hogy annak előnyeiből a zsidók is részesüljenek, akiknek — mint fentebb láttuk - nem csekély szerepük volt a város rangemelésében. E megállapítást az 1836. november 12-i városi tanácsülés jegyzőkönyvi kivonata csaknem szó szerint igazolja:... „a kocsmáitatás jussának gyakorlása a sok üggyel-bajjal s áldozatokkal szerzett kegyelmes privilégium szerint egyedül a keresztényeket s polgárokat illeti... Hirschl Jakabnak a házában való kocsmáitatás iránti kérését az egész község (választó község) ellenezte, igen sajnosan tapasztalva, hogy . .. ezen zsidó a szabad királyi város egész polgárság(a) s kereszténység^) sérelmére, szégyenére s mintegy dacára (!) a kocsmáitatás jussát kitett cégérrel űzi." (Kiemelés tőlem.)32 A nevezett vállalkozó saját költségén házában „theátromot" épített, s az italt a nézőközönségnek mérette.33 A választó község nem törődött a színházzal, annál inkább sérelmezte, hogy a tanács engedélyt adott a zsidónak a kocsmáitatásra. A tanács a polgárság erélyes föllépésére kénytelen volt visszavonni az italmérési engedélyt: „a ... theátromi igaznak (jognak) gyakorlása . .. színjátszóknak tartása ... a . .. zsidó házában . .. megszenvedtetne," de mivel „a nézőknek ... szomjúságok eloltására az italok mérése elkerülhetetlen", az italmérést csak keresztény kocsmáros űzheti — olvashatjuk a tanácsi végzésban. A vállalkozó azonban nem nyugodott bele e döntésbe, és a kocsmáitatásba való visszahelyezését kérte. Ennek elutasítását a tanács azzal indokolta, hogy az 1834. évi privilégium szerint az italmérés egyedül a városi polgárokat illető jog. A Helytartótanácshoz intézett fölterjesztésben ugyan elszólják magukat, a zsidó a kocsmáitatás megváltásáért (bizonyára nem keveset!) fizetett a városi kasszába, de a pénzt visszaadták neki.3 4 Hasonló érveléssel kívánt megszabadulni a város a többi zsidó kocsmárostól is. 1839-ben pl. arról tájékoztatják a Helytartótanácsot, hogy több aradi kocsmában a zsidók, mint haszonbérlők „a polgári jogokat .. . gyakorolják, ez pedig ... a kegyelmes felszabadulásbeli privilégium ... elleni visszaélés".3 5 Ameddig tehát Arad a megye, ill. a 3 0 Uo. 1840/7/30. 31 Uo. 1841 /7/4 és 184 3/7/5. - L. még egy bonyhádi születésű zsidó zsibárus vagy pl. Spilmann Jakab zsidó szabó kérelmének elutasítását. Uo. 1843/7/32 és 1846/7/19. 3í Uo. 1837/7/30. 33 Arad színházi élete meglepó'en élénk volt. 1827-ben magyar színtársulat is föllépett a városban, az 1840-es években a több mint ezer személyt (!) befogadó színházban - az országban eló'ször - magyar nyelvű operaeló'adás is elhangzott, de többnyire német színtársulatok működtek. -£a£aroí/l881.111/130, 132, 223. 3 4 OL Ht. Dep. Civ. 1842/7/60 - Hasonló indokolással tiltanak el egy zsidó „béres szolgát" egy bizonyos ügyvéd borainak kimérésétó'l. 3S Uo. 1839/7/39. ugyancsak azért nem támogatták egy helybeli zsidó abbéli kérelmét, hogy szeszes italokat gyárilag készíthessen mert a kocsmáltatási jog csak a polgárokat illeti. OL Ht. Dep. Commerc. 1841/18/69.
