Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Eperjessy Géza: Zsidó iparűzők a reformkori szabad királyi városokban 711
ZSIDÓ IPARÍÍZÖK A REFORMKORBAN 717 Kamara fennhatósága alatt állott, a kocsmáitatást zsidók is árendálhatták. A városi szabadalom elnyerése után viszont ennek gyakorlását a kiváltságos polgárok kizárólag maguk számára kívánták biztosítani, olykor a bérleti összeg visszafizetése árán az érvényes szerződést is meg akarták szüntetni. A Helytartótanács ezekkel az országos joggyakorlatnak megfelelő városi intézkedésekkel egyetértett. Nem járult viszont hozzá a zsidók kereskedésének olyan elvi alapon történő eltiltásához, mintha kereskedni csak a polgárjoggal rendelkezőknek volna szabad.3 6 Ilyen indoklással, ill. a felszabadítási privilégiumra való hivatkozással utasította el a város többek között Epstein Simon zsidó szűcs abbéli folyamodványát, hogy termékeit heti piacon és boltban árusíthassa. A Helytartótanács ezt a városi végzést azzal vetette el, hogy nemrégiben egy másik zsidónak, Herczeg Márknak ugyanezt megengedték. A zsidó kereskedők korlátozására a tanácsnak más eszközei is voltak. A felszabadítási privilégium megszerzése után nem sokkal megváltoztatták pl. a zsidók elárusító helyét, a „ponyvasátoros zsidó kereskedőket" a vásártérről egy mellékutcába helyezték át. Ezt a hatáskörébe tartozó döntést a tér szűk voltával s a gyakori közlekedési balesetekkel indokolta a város a Helytartótanácshoz intézett fölterjesztésében.3 7 Eltiltották a zsidó iparosokat attól, hogy termékeiket kirakatba tegyék. Amint azt a Helytartótanácshoz írt jelentésében a város nyíltan meg is mondotta: a helybeli zsidókat az iparűzésben a „szabad királyi Pest városában divatozó szokáshoz képest „ . . . korlátoztatni vélvén". Csupán abban tévedtek, hogy a kirakatok használata Pesten nem volt megtiltva a zsidóknak. Nem tanulság nélküli a Helytartótanács rendreutasító válasza: a fennálló kegyes királyi rendszabályok (a) zsidó kézműveseknek mesterségük gyakorlását azon óvással, hogy csupán csak izraelita legényeket tarthatnak, teljes szabadsággal megengedvén .. . semmi ok sem forog fenn nékik készítményeiknek üveg alatti kifüggeszthetését, mint oly jellel való élést, mely a keresztény céhnek váltságos levelük által . . . kizárólag fenntartva nincs . .. megtagadtatni". Nem adnak helyt a tanács azon határozatának sem, hogy a zsidók cégtáblájukra nevükön és mesterségükön kívül még „vallásukat vagy nemzetiségüket" is följegyezzék.3 8 Egy zsidó tímárnak ugyancsak a „pesti példára" tiltotta el a város a cégtábla kitételét és a kirakat használatát, hivatkozva a „helybeli keresztény és privilegizált céhek panaszára és zúgolódására, hogy a zsidóknak, noha remeket nem készítettek, s így a mesteri jognak elérhetésében sem nem fáradoztak, sem nem költöttek annyit, amennyit ők", nem lehet „több joguk", mint a keresztényeknek.39 A város nemcsak a zsidók kereskedési tevékenységét kívánta megszorítani, hanem el akarta vitatni az ingatlan bírhatási jogot is azoktól, akik azt törvényesen megszerezték. 36 „Commercium iusque tabemae seu fornicis nemini, nisi iure concivilitatis gaudent competere . . ." OL Ht. Dep. Civ. 1837/7/32. Előfordult, hogy „rend fenntartásinak" érdekeire s a polgárság szociális körülményeire hivatkozva utasították el a zsidók boltnyitási kérelmét ,, . . . nagy számban légyenek a keresztényeknek lisztes boltjai ... a boltok szaporítására az amúgy is elfoglalt rendőrségnek még több dolgot adna, a Usztkereskedés az elaggott s kiváltképpen özvegységben lévő polgároknak . . . vagyon szánva". Uo. 1841/7/31. 3 7 Uo. 1837/7/16. 3, Uo. 1838/7/6. 39 Uo. 1838/7/19.
