Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Eperjessy Géza: Zsidó iparűzők a reformkori szabad királyi városokban 711
TANULMÁNYOK Eperjessy Géza ZSIDÓ IPARÜZÖK A REFORMKORI SZABAD KIRÁLYI VÁROSOKBAN Történeti irodalmunk, kiváltképpen az utóbbi évtizedekben, sokoldalúan és meggyőzően világította meg, hogy a polgári fejlődés gyengesége következtében hazánkban a liberális köznemesség volt - korlátaival és ellentmondásaival együtt - a polgári átalakulás vezető ereje. A kérdés másik oldalával viszont kevésbé foglalkozott a kutatás; azzal ugyanis, hogy a polgárság s különösen a szabad királyi városok hagyományőrző polgári eleme a feudális viszonyokban gyökerező rendi kiváltságai révén nem egy esetben hátráltatta a fejlődést. Jelen tanulmányunk, amely egy készülő, az 1790-1848 közötti városi kézművesipart tárgyaló munka egyik fejezete, a magyarországi polgárság eme szerepének megismeréséhez kíván adalékul szolgálni. A városi polgárság privilégiumai birtokában a rendi társadalomból kirekesztett zsidóság korlátozásával is akadályozta a fejlődést. A nagybirtok termékeinek a forgalmazásába a 18. század második felétől bekapcsolódó, a tőkéjüket céhen kívüli ipari vállalkozásokba fektető, a törzsökös polgároknál sokkal mozgékonyabb házaló kereskedők és a portékáikat többnyire olcsóbban kínáló iparűző zsidók viszont már 1848 előtt is nem csekély mértékben járultak hozzá a kapitalista ipar és kereskedelem kibontakozásához. Sokan közülük már ekkor megtették az első lépéseket az asszimiláció irányába. A magyarországi zsidóság történetének új fejezete a török hódoltság után az Észak-Nyugat, Nyugat felől, Cseh- és Morvaországból, valamint az osztrák örökös tartományokból származó, főként kereskedelemmel foglalkozó, polgárosodó zsidó bevándorlóknak a 18. század 3—4. évtizedében induló letelepedésével kezdődött. Az elmaradottabb, főként galíciai eredetű zsidóság hullámai a 19. század első évtizedeiben érték el Magyarországot. A magyar földön boldogulásukat kereső zsidók a szabad királyi városokban kevésbé, a bányavárosokban 1848 előtt egyáltalán nem, a földesúri és egyházi birtokon viszont menedékre találtak. A török kiűzése után megújított vagy újonnan adományozott szabad királyi városi kiváltságok a magisztrátusokra ruházták a zsidók városokban való letelepedésének engedélyezését. A városi hatóságok viszont a legtöbb esetben nemcsak a zsidók, hanem a protestánsok beköltözéséhez sem járultak hozzá a II. József türelmi rendeletét megelőző időszakban. Korábbi munkánkban1 bemutattuk, hogy a céhes iparosok a szabad királyi városokon kívül a mezővárosokban és a falvakban miképpen akadályozták a céhen kívüliek s 1 Eperjessy Géza: Mezővárosi és falusi céhek az Alföldön és a Dunántúlon (1686-1848) Akadémiai, Bp. 1967. - a továbbiakban -.Eperjessy, 1967. 1*
