Századok – 1983
TÖRTÉNETI IRODALOM - Die Habsburgmonarchie 1848-1918 Band III. (Ism.: Szász Zoltán) 692
TÖRTÉNETI IRODALOM 693 tanulmányból az is kitűnik, hogy az „osztrák” (nép) fogalma valamikor csak alsó-ausztriaiakat takart, késó'bb minden Habsburg-alattvalót, majd hol etatista, hol etnikai értelmet kapott. Így lett egy tiroli hol osztrák, hol német, hol egyszerűen csak tiroli. Az 1860-as évek kísérlete az osztrák politikai nemzet fogalmának bevezetésére azon nyomban hajótörést szenvedett az etnikai nacionalizmus felerősödő hullámain. Peter Urbanitsch az ausztriai németektől készített egy 120 oldalas „statisztikai leíró áttekintést”, bemutatva a népesség növekedését, a vallási viszonyokat, oktatást, a gazdaság két fő ágának a hordozó társadalmi rétegekkel együttfutó fejlődését. Berthold Sutter az ausztriai németek politikai funkcióját és helyét vizsgálja közel 200 oldalas fejezetében, végigkísérvén az osztrák-német polgárság színeváltozásait, különös súlyt adva az ismertebb fordulópontok mellett a századvég ún. Badenikrízisének, amikor, felfogása szerint, a Lajtán túli területeken megszűnik a németség azonosulása az állammal. A továbbiakban több vonulatot megrajzolva foglalkozik a gazdaság és nemzetiség összefüggésével, az egyes tartományok német „nemzeti állományának” problémájával, a német pártok és mozgalmak további történetével egészen a kisosztrák államiság világháború végi kialakulásáig. A szerző felfogásában a szociáldemokrácia már az osztrák-németség történetének szerves része; beillesztésével teljesebb körrajzot ad az 1918 előtti német politikai gondolkodásról, fgy ez az írás is, mint néhány más tanulmány részben megelőlegezi azt, amit a kiadók további kötetekben (Az alkotmányos élet fejlődése; Politikai pártok és mozgalmak) ígérnek feldolgoztatni. Nehéz feladatot vállalt és oldott meg beugróként Friedrich Gottas, akinek a magyarországi németek (és szászok) speciális szocioökonómiai helyzetét, társadalmi struktúráját, nemzeti szempontok alapján szervezett gazdasági intézményeit kellett elemző módon bemutatni. Felvázolja azt a nemzeti eszmélési folyamatot is, amely a sváboknál jelentős mértékben határokon túli erők politikai és anyagi támogatása mellett ment végbe, s azóta is a történetírás és publicisztika egyik vitatémája. A magyarok c. 78 oldalas fejezet Katus László munkája, melyet mi egy népeket bemutató kézikönyv funkciójához leginkább alkalmazkodó, fegyelmezetten szűkszavú, kiéretten adatgazdag (53 táblázattal kísért) összefoglalásnak tekintünk. A népesedési változásoktól — a magyarosodáson át a magyar etnikum belső, nyelvi, antropológiai, vallási tagolódástól — a gazdaságfejlődés eredményeihez rajzolt ív után bemutatja az átalakuló magyar társadalmat, és összegezi a politikai és kulturális fejlődést is, röviden ismerteti a magyarság hatalmi súlyának alakulását a Monarchiában, valamint a nemzetiségi kérdés meghatározó alapösszefüggéseit. Jiri Koralka és R. J. Crampton a csehekrój, a Monarchia fenntarthatósága szempontjából kulcsszerepet betöltő harmadik nemzetről készítettek összefoglalót. Figyelemre méltó az a fejtegetés, amit a magasan fejlett, igen differenciált szerkezetű, ugyanakkor „állam nélküli” nemzetnek a birodalomhoz való felemás viszonyáról nyújtanak, bemutatván a csehek fejlettségi szintje és államjogi kiszorítottságuk közötti ellentmondást, s eljutnak ahhoz a következtetéshez, hogy a cseh nemzeti fejlődés tendenciája nem volt összeegyeztethető a Monarchia állami berendezkedésével. Henryk Batowski a viszonylag szétszórtan élő, közel 10%-ot kitevő lengyelek helyzetét ismerteti, akik Galícia igazgatását kezükben tartották, s arisztokratáik jelentős szerepet vittek a birodalom politikai életében. Súlyt kap a lengyel kérdés külpolitikai összefüggésrendszere, a „megoldására” irányuló háború alatti bécsi és berlini kísérletek bemutatása. A két birodalomfélben történetileg megosztott ruténekről (kárpátukránokról) Wolfdieter Bihl készített összefoglalót, fejlődésvonalukat vázolva addig a szintig, amikor már Galíciának etnikai alapon való megosztására törekedtek. Keith Hitchins a magyar állam román népéről jó demográfiai-társadalmi áttekintést, a nemzeti mozgalomról szakszerű, megalapozott, jól végiggondolt történeti összefoglalást ad, amit kiegészít a bukovinai románok helyzetének elemzésével. Itt említjük meg §tefan Pascunak a függelékben közölt rövid, adatolt eszmefuttatását a mai értelemben vett Erdély és Bukovina geopolitikai, gazdasági és etnikai-demográfiai helyzetéről, melyben felsorolja az összrománság és az összterületek összetartozásának és saját fejlődésének érveit is. Arnold Suppan a horvát társadalomfejlődésről és politikai életről készített terjedelmes, szolid elemzést, gondosan figyelve a tájegységi különbségekre a gazdaság rajzánál, a társadalomfejlődés bemutatásánál. A modernizációelmélet progresszív felfogásában írt tanulmány hasznosította az elmúlt évtizedek idevágó értékes magyar kutatásait is, ami a kötet nem minden írásáról mondható el. Dimitrije Djordjevic a horvátoktól oly sok vonatkozásban elütő szerbekről készített tablójában külön-külön vizsgálja a magyarországi, horvátországi, dalmáciai és boszniai szerbek társadalmát, nemzeti törekvéseit. Ludovit Holotlk szlovákokról írott összefoglalójában a kivándorlás és az asszimiláció problema-
