Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Láng Imre: Az Egyesült Államok "új semlegessége" az 1930-as években 48
58 LÁNG IMRE szükséges rendelkezések kongresszusi jóváhagyást igényelnek majd. Ez idő tájt már bizonyos előrehaladás történt a törvényhozó testületben a semlegesség újraértelmezett koncepcióján alapuló törvényjavaslat ügyében, s a State Department bízott a kedvező végleges , döntésben.26 Feltehető, hogy az elnök és a külügyminiszter ideiglenes megoldásnak tekintette a nyilatkozatot, aminek meglesz a törvényes alátámasztása. Roosevelt Hull útján április 25-én kérdést intézett Davishez, hogy tanácsosnak tartaná-e elnöki nyilatkozat tételét, amelyben leszögezi a leszerelési konferencia tárgyalásai- I nak végcélját, és cselekvést sürget. Davis azt javasolta, hogy akkor kellene közzétenni a nyilatkozatot, amikor MacDonald és Herriot már visszaérkezett Washingtonból, és a négy európai hatalom (Anglia, Franciaország, Olaszország és Németország) valamelyes politikai egyetértésre jutott.2 7 A fejlemények nem a fődelegátus által feltételezett irányt vették. Május 15-én azt jelentette Washingtonnak, hogy a genfi tárgyalások zsákutcája az elnöki I nyilatkozat közzétételét sürgeti, s ha az megelőzi Hitler május 17-én elhangzó beszédét, | úgy az amerikai politika bejelentése talán kifogja a szelet Hitler vitorlájából.2 8 Roosevelt 1933. május 16-i, a leszerelési konferencián képviselt, illetőleg a világgazdasági konferenciára meghívott 54 ország államfőjéhez intézett üzenete a fő célokra rámutató, a címzettek felelősségére apelláló felhívás volt, amely az üzenet aktualitásából következően a leszerelés ügyét hangsúlyozta, de érintette a gazdasági káosz leküzdésének feladatait is. Az elnök üdvözölte a MacDonald-tervet, további lépéseket sürgetett, felhívta az államfőket, hogy mindaddig, amíg e lépések folyamatban vannak, egyetlen ország fegyverzete se hágja át az érvényben levő szerződésekben megállapított korlátozásokat, végül megnemtámadási paktum kötésére szólította fel a világ nemzeteit. Az üzenet befejező része félreérthetetlen figyelmeztetés volt: „A józan ész arra int, hogy ha egy erős nemzet megtagadja a politikai és gazdasági békét célzó, összehangolt erőfeszítésekben való részvételt ..., akkor meggátolja és végső soron lehetetlenné teszi az előrehaladást. A civilizált világ ... tudni fogja, melyiket terheli a felelősség a kudarcért.”29 Roosevelt szándékosan kerülte az európai helyzetre vonatkozó konkrét megállapításokat. Az egyetemes leszerelési egyezmény megkötésének célja és a küszöbönálló világgazdasági konferencia egyébként is a világméretű megközelítést indokolta, ami egybevágott Washington vonalvezetésével és Roosevelt államférfiúi habitusával. Hull egyidejűleg közölte Davisszel, hogy továbbra is érvényes a biztonsággal, a konzultációkkal és a semlegesség? jogokkal kapcsolatban kialakított álláspont. Két nappal később, miután Hitler már elmondta a Reichstagban a MacDonald-terv alapelveit elfogadó beszédét, Hull Roosevelt instrukciójára hivatkozva felhatalmazta Davist, hogy tegyen az elnök üzenetét kiegészítő nyilatkozatot.3 0 1933. május 22-én hangzott el Davis nyilatkozata a leszerelési konferencián. Beszédének azon része, amelynek célja a biztonsággal kapcsolatos együttműködési készség demonstrálása volt, Hull április 25-i tájékoztató feljegyzésén alapult. A fődelegátus kinyilvánította, hogy amennyiben létrejön a számottevő fegyverzetcsökkentésről intézkedő általános nemzetközi megállapodás, úgy az Egyesült Államok kész hozzájárulni a béke “The Memoirs of Cordell HulL Vol. I. New York, 1948. 228. 17Hull és Davis táviratváltása, 1933. április 25, 27. FRUS 1933. Vol. 1.107-108., 112-113. 1 * Davis Hullnak, 1933. május 15. Uo. 140-141. ’’Roosevelt 1933. május 16-i üzenetét 1. uo. 143—145. 30Hull Davisnek, 1933. május 16,18. Uo. 145-146., 150-151.
