Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Láng Imre: Az Egyesült Államok "új semlegessége" az 1930-as években 48
AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK „ÚJ SEMLEGESSÉGE” AZ 1930-AS ÉVEKBEN 59 megszervezéséhez: „Hajlandóak vagyunk tanácskozni a többi állammal a béke veszélyeztetése esetén, a konfliktus megakadályozása érdekében. Ezen túlmenően, ha a tanácskozó államok megállapítják, hogy egy állam megszegi nemzetközi kötelezettségeit, és bűnös a béke megbontásában, s intézkedéseket tesznek ellene, akkor a felelős és bűnös fél megállapítására vonatkozó döntésükkel való egyetértésünk esetén tartózkodni fogunk minden olyan akciótól, amely meghiúsítaná a béke helyreállítása érdekében tett kollektív erőfeszítést.”3 1 Davis bejelentése azt a határt jelezte, ameddig az amerikai kormány hajlandó volt elmenni az agresszor megfékezését célzó kollektív fellépés támogatásában. A bejelentett formulával értelemszerűen arra kötelezte magát Washington, hogy amennyiben a leszerelési egyezményt aláíró országok gazdasági-pénzügyi szankciókat léptetnek életbe a békebontó ellen, úgy az Egyesült Államok, önálló elhatározása alapján, a szankciók hatékonysága érdekében azonos rendeltetésű tiltó intézkedéseket tesz, az agresszor tehát amerikai forrásból se juthasson hozzá a számára szükséges fegyverekhez, árukhoz, hitelekhez. A gazdasági-pénzügyi szankciókat alkalmazó országokkal való együttműködés szándékának deklarálása arról adott tájékoztatást, hogy az Egyesült Államok agresszió esetén feladja a semlegesség hagyományos alapkövetelményét: a pártatlanságot. Ez az állásfoglalás megegyezett a Henderson-tervezet koncepciójával és Davis javaslataival. Túlment a MacDonald-tervben szereplő konzultációs kötelezettségen. Pontosabban: megfogalmazta a szerződésszegés következményeit, amikről nem történt említés a MacDonald-tervben. Davis bejelentése nem volt mentes a bizonytalanságra okot adó elemektől. Az a kikötés, hogy az amerikai kormány a tanácskozó államoktól függetlenül fogja elbírálni az agresszor felelősségét, annak lehetőségét hordozta, hogy más következtetésre jut vizsgálódásai során, mint partnerei, s megtagadja az együttműködést. Másrészt Davis nyilatkozatának időpontjában még nem dőlt el végleg a kormány és a Kongresszus közti vita a semlegesség értelmezéséről. Ezért kérdéses volt, hogy a végrehajtó hatalom meg tudja-e szerezni a törvényhozó testület jóváhagyását a Genfben bejelentett álláspont valóra váltásához szükséges intézkedésekhez. Végül: a kormány a bejelentett kötelezettségvállalást a leszerelési egyezménytől tette függővé. A delegációknak joggal okozhatott gondot az a tény, hogy az egyezmény meghiúsulása esetén Washingtont nem kötelezi a bejelentés. * A demokrata párti Roosevelt-kormánynak nem volt részletes külpolitikai programja hivatala átvételekor. A párt külpolitikai alapelveit és céljait az 1932. évi chicagói elnökjelölő konvención elfogadott platform tartalmazta. A platform kidolgozása egybeesett a gazdasági válság mélypontjával, az ország figyelme a súlyos állapotokra összpontosult. A szöveg kidolgozói a körülmények mérlegelésével arra a következtetésre jutottak, hogy csak olyan külpolitikai elveket és célokat fogalmazhatnak meg, amelyek feltehetőleg egyetértésre találnak a konvención. Az elhatározás eredményeként részint a közhely határát súroló általánosságok, részint olyan célok kerültek a szövegbe, amelyek már hosszabb-*' Davis beszédét 1. uo. 156., 158.; Julius W. Pratt: Cordell Hull 1933—44. Vol. I. New York, 1964. 85.
