Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Láng Imre: Az Egyesült Államok "új semlegessége" az 1930-as években 48
AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK „ÚJ SEMLEGESSÉGE” AZ 1930-AS ÉVEKBEN 55 rövidesen kritikus helyzetbe jutott. Az első hetek az elfogadott formula értelmezésével és érvényesítésével kapcsolatos eredménytelen francia—német vitákkal teltek el. A német fegyverkezés potenciális veszélyével számoló francia delegáció a biztonság garanciáihoz ragaszkodott.19 Henderson a Briand—Kellogg-paktumot megszegő agresszor-állam (vagyis a leszerelési egyezményt kijátszó és háborút indító Németország) ellen életbe léptetendő gazdasági-pénzügyi szankciókra tett javaslattal vélte kielégíthetőnek a garanciákra vonatkozó francia követeléseket. Tudatában volt annak, hogy az Egyesült Államok közreműködése a szankciók hatékonyságának elengedhetetlen feltétele. Ezért központi szerepet kapott elgondolásaiban Washington elkötelezése a szankciópolitika mellett — szóhasználata szerint: az európai biztonság tervének amerikai politikai kötelezettségvállalással való kiegészítése. Feltehetően arra számított, hogy az Egyesült Államok nem zárkózhat el a Briand—Kellogg-paktummal junktimba hozott, abból levezetett kötelezettség vállalása elől. Terve összhangban volt az amerikai semlegesség újraértelmezett koncepciójával: a pártatlanság feladásával. A hivatalát néhány napja átvett Roosevelt-kormány külügyminisztere, Cordell Hull azonnal reagált a genfi jelentésre. Március 10-én közölte az amerikai delegációval, hogy a Henderson-terv sok problémát vet fel, a semlegességi jogok és a többi hatalmakkal való tanácskozás kérdései további tanulmányozást igényelnek, a Briand—Kellogg-paktum elveinek más kifejezésekkel történő megerősítése egy újabb egyezmény keretében gyengítené a paktum morális erejét, és azt sejtetné, hogy hiányos a szövege, amit Washington nem ismerhet el.20 Nem került sor Henderson elgondolásainak megvitatására a leszerelési konferencián. A Genfbe érkezett MacDonald brit miniszterelnök 1933. március 16-án átfogó fegyverzetcsökkentési és -korlátozási egyezménytervezetet terjesztett a konferencia általános bizottsága elé. A MacDonald-terv „Biztonság” címmel ellátott, néhány cikkből álló I. része vette át a Henderson-tervezet szerepét. A terv gerince a „Leszerelés” címet hordozó terjedelmes II. rész volt. A biztonsággal foglalkozó cikkek visszalépést jelentettek a Henderson-tervezet koncepciójához képest: a szöveg nem tett említést a gazdasági-pénzügyi kapcsolatok és hadianyagszállítások megakadályozásáról, a semlegességi jogok gyakorlásáról való lemondásról. Fogalmazása is visszafogottabb volt. Mindössze azt szögezte le, hogy a fegyverzetcsökkentési egyezmény azon aláírói, amelyek csatlakoztak a párizsi paktumhoz, az utóbbi megszegésével indított háborút valamennyi szerződő félt érintő ügynek nyilvánítják; a paktum megszegése vagy ennek veszélye esetén azonnal tanácskoznak; megállapodnak a teendő intézkedésekben, illetőleg megállapítják, hogy melyik fél felelős a szerződésszegésért; a tanácskozáson hozott döntés akkor érvényes, ha egyetért abban az amerikai, angol, francia, német, olasz, japán és szovjet kormány képviselője, valamint a tanácskozáson képviselt más kormányok küldötteinek többsége, a vitás kérdésben érintett felek nem foglalhatnak állást.21 MacDonald oly módon kívánt eleget tenni a garanciákra 19Uo. 541-542. - A leszerelési konferenciára vonatkozólag 1. Sz. Ormos Mária: A fegyverkezés kérdése az európai diplomáciában Hitler hatalomrajutása után (1933-34). Századok, 1966. 2-3. sz. 400-451. J0HuU Gibsonnak, 1933. március 10. FRUS 1933. Vol. I. 29-30. 3‘Conference for the Reduction and Limitation of Armaments. Conference Documents. Vol. II. Series of League of Nations Publications. IX. Disarmament. 1935. IX. 4. 476—493.
