Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Láng Imre: Az Egyesült Államok "új semlegessége" az 1930-as években 48
54 LANG IMRE olyan értelmezésére volt szükség, amely szerint a semlegesség megfér az agresszor elleni diszkriminációval, sőt a semleges országnak egyenesen kötelessége a hadviselők megkülönböztetése, miután megállapította, hogy mi a szerepük a konfliktusban. A kollektív fellépés hívei sajátos, az amerikai semlegességet újraértelmező koncepciót alakítottak ki. Ennek értelmében az Egyesült Államok külföldi konfliktus esetén, együttműködve az azonos álláspontot valló országokkal, de a tőlük függetlenül hozott döntése alapján gazdasági-pénzügyi szankciókat foganatosít a támadó háborút indító ország ellen; csak a pártatlanságát adja fel, nem pedig a semlegességét. Távol tartja magát a konfliktustól, tehát semleges marad; az agresszort a világ békéje érdekében, következésképp a saját biztonsága védelmében sújtja hátrányosan megkülönböztető intézkedésekkel. Kísérlet a pártatlanság feladására Arthur Henderson, a Genfben ülésező leszerelési konferencia angol elnöke 1933. március 8-án arról tájékoztatta az amerikai delegációt, hogy deklarációtervezetet dolgozott ki, amely az európai biztonság kialakítandó tervének kiegészítését célzó politikai kötelezettségeket tartalmazza. A kötelezettségeket vállaló Egyesült Államok — hangsúlyozta Henderson — „megnyugató módon” járulna hozzá az európai biztonság ügyének előmozdításához. Az amerikai delegáció által Washingtonba továbbított tervezetből kitűnt, hogy a konferencián megkötendő leszerelési egyezményhez csatlakozott országok ■ írnák alá a deklarációt, amelynek szövegét Henderson az elérendő célnak — az amerikai i támogatás megszerzésének - szem előtt tartásával alakította ki. A tervezet a következőket tartalmazta: a szerződő felek a leszerelés ügyének támogatása érdekében ismét megerősítik, hogy egymás közti kapcsolataikban nem folyamodnak erőszakhoz, az 1928. évi j párizsi paktum megszegésével alkalmazott erőszakot valamennyiük létfontosságú érdekeit és nemzetközi jogait sértő cselekménynek tekintik, konfliktus esetén haladéktalanul tanácskoznak egymással, nem ismernek el nemzetközi kötelezettségek megszegésével létrejött megállapodásokat vagy területi megoldásokat. Leszögezte továbbá, hogy a párizsi paktum megszegését felismerő szerződő fél lemond semlegességi jogai gyakorlásáról, és nem támogatja polgárai és az agresszor-ország közti kereskedelmi kapcsolatokat, nem szállít fegyvert, lőszert és hadfelszerelést az agresszornak, és nem segíti elő a támadó hadianyagvásárlásainak finanszírozását, nem gátolja a többi szerződő fél azon intézkedéseit, amelyek az agresszorral való gazdasági-pénzügyi kapcsolatok és a neki szánt hadianyagszállítások megakadályozását célozzák.17 | Henderson a leszerelési konferencia tárgyalásainak útját kívánta egyengetni a deklarációtervezettel. Noha az 1932. december 11-i öthatalmi megállapodás elvileg kimondta, hogy a tető alá hozandó egyezménnyel Németország kapjon „egyenjogúságot egy olyan rendszer keretében, amely valamennyi nemzet számára biztonságot nyújt”,18 s a német delegáció ismét részt vett a konferencián - az 1933. január végén elkezdődött új ülésszak 1’Gibson, az amerikai delegáció megbízott vezetője a külügyminiszternek, 1933. március 8. Foreign Relations of the United States. Diplomatic Papers (a továbbiakban: FRUS). 1933. Vol. I. Washington, 1950. 25—27. 1 * Idézi Walters: i. m. 515.
