Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Láng Imre: Az Egyesült Államok "új semlegessége" az 1930-as években 48
AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK „ÚJ SEMLEGESSÉGE” AZ 1930-AS ÉVEKBEN 49 amerikai bankházak mintegy két és negyed milliárd dollárt kitevő kölcsönt nyújtottak az antant-államok kormányainak a semlegesség éveiben.4 A világháború után, a Nemzetek Szövetsége létrejöttével új módon vetődött fel a semlegesség problematikája. A Nemzetek Szövetsége Egyességokmányának5 alapját képező wilsoni koncepció egyetemes nemzetközi szervezetet vázolt fel, amelynek előbbutóbb tagja lesz minden önrendelkezéssel bíró állam; a Szövetséghez csatlakozó országok elismerik azt az alapelvet, amelynek értelmében ha egy állam a vitás kérdések békés rendezésére vonatkozó kötelezettségek teljesítése helyett háború útján keresi a döntést, akkor e tette valamennyi tagállam ellen elkövetett háborús cselekménynek minősül, s kötelezik magukat a szerződésszegővel szemben foganatosítandó kollektív intézkedésekben való részvételre. A semlegesség nem kaphatott helyet ebben a koncepcióban, amely arra a feltevésre épült, hogy a háborút indító államot sújtó intézkedések összehangolt érvényesítésén alapuló kollektív biztonsági rendszer teljes lesz, távol maradó országok nem törik meg ütőképességét. A valóság igen rövid időn belül rácáfolt a wilsoni elgondolásokra. A Nemzetek Szövetsége torzóként jött létre, az Egyesült Államok távolmaradása eleve kizárta a világszervezet-koncepció megvalósulását, megdőlt az az álláspont, amely szerint a nemzetközi szervezet megszünteti a semlegesség létjogosultságát. Az Egyesült Államok távolmaradása a Nemzetek Szövetsége jövőbeni működésének döntő fontosságú kérdéseként jelentkezett a népszövetségi szervek vitáin: hogyan lehet majd érvényt szerezni az Egyességokmány gerincének tekintett 16. cikkben előírt gazdasági szankcióknak, mennyire lesz hatékony a Szövetség „gazdasági fegyvere”? A Tanács által kiküldött ún. nemzetközi blokádbizottság, amely azt a feladatot kapta, hogy vizsgálja meg a 16. cikk alkalmazásával összefüggő problémákat, 1921. augusztus 28-i jelentésében szembeállította a Nemzetek Szövetsége létrehozásának alapját képező világszervezet-elgondolást a valósággal, és azt a megállapítást tette, hogy mindaddig, amíg nagy exportőr-országok kívül maradnak a Szövetségen, a 16. cikk alkalmazása igen nagy akadályokba ütközne.6 A megállapítás elsősorban az Egyesült Államokra vonatkozott; ki nem mondott prognózisa a szankciók hatékonyságát illetően a következő volt. Hiányos a kollektív biztonsági rendszer építménye, az Egyesült Államok — a Nemzetek Szövetségétől való távolmaradásával megőrizvén cselekvési szabadságát - lehetővé fogja tenni, hogy egy háborút indító ország megszerezze a gazdasági-pénzügyi kapcsolatok fenntartására vonatkozó semlegességi jogokat gyakorló amerikai állampolgároktól azokat az árukat és hiteleket, amelyeket a Szövetség szankciókat alkalmazó tagállamai megtagadnak tőle. Hogy az Egyesült Államok így fog eljárni, arra következtetni lehetett a versailles-i szerződés és az Egyességokmány 1919—1920. évi szenátusi ratifikációs vitájában előteijesztett ún. Lodge-fenntartások egyik pontjából. A szenátus külügyi bizottsága elnöki tisztét betöltő Henry Cabot Lodge a két dokumentummal kapcsolatos ellenzéki véleményt foglalta össze a fenntartásokban, amelyek 11. pontja azt a jogot igényelte az Egyesült Államok részére, hogy engedélyez-4 Historical Statistics of the United States 1789-1945. Washington, 1949. 99., 179., 244.; Julius W. Pratt: A History of United States Foreign Policy. New York, 1955.470. 5 A Nemzetek Szövetségének Egyességokmányát 1. Halmosy Dénes: Nemzetközi szerződések 1918-1945. Bp., 1966. 36-50. ‘The Records of the Second Assembly. Plenary Meetings. League of Nations. Geneva, 1921. 424-425.; Reports and Resolutions on the Subject of Article 16 of the Covenant. Geneva, 1927.16. 4 Századok 1983/1
