Századok – 1983
FOLYÓIRATSZEMLE - Afanaszjev; Ju. N.: Az ”Annales" iskola eszmei alapjainak fejlődése 501
502 FOLYÓIRATSZEMLE Az irányzatot társadalmilag és ideológiailag bizonyos polgári és kispolgári, értelmiségi rétegek útkereséséből származtatja. A konzervatív reakciós és a forradalmi, marxista eszmeiség végletei között kerestek harmadik utat. Ismeretelméletileg a századfordulóra uralkodóvá lett polgári pesszimizmus helyett, a társadalom megismerhetőségét vallották. Igazi érdemük a társadalmi, gazdasági szféra vizsgálatának szorgalmazása. Tulajdonképpen az önmagát túlélt pozitivista szemlélet és módszer kritikájaként a történelem folyamat-jellegét állították előtérbe. Az események, tények összefüggéseire, kapcsolatrendszerére kerestek racionális magyarázatot. Már Bloch munkáiban megjelent, de Braudelnél teljesedett ki a törekvés, hogy sokoldalú, komplex vizsgálat alapján a társadalmi lét fejlődésének lényegi, szintetizált folyamatát igyekezett rekonstruálni. Az adott korra jellemző struktúraként értelmezték a társadalmi totalitást. Olyan struktúraként, amelyben személyiségek és események helyett a gazdasági, társadalmi élet, az emberek mindennapjai, munkája, tudati, pszichológiai állapota, szellemisége játszották a fő szerepet. Egymással kölcsönhatásban álló szférák és elemek egységes, hierarchizált, a konstans és változó dialektikájával jellemezhető struktúrának tekintették a társadalmi létet, s ezt a struktúrát kívánták történetileg megismerni, feltárni. Braudel honosította meg — mint ismeretes — a „globális történelem” fogalmát, amelynek rekonstruálására maga is törekedett. De Voltaire és Bloch nyomdokain haladva nem a felszíni jelenségek, hanem a tartalmi, mély összefüggések alapján. Üj értelmezést kapott, kiszélesedett náluk a történelmi tény fogalma. Elszigetelt tények és események helyett összefüggésekbe ágyazódott jelenségeket, folyamatokat kutattak. Ennek során (Fébvre 1933-as kijelentését idézi Afanaszjev) eltúlozták a történészek konstruktív, intuitív szerepét, ami az adekvátság, az objektivitás érvényesülését csorbította, de így is többet mondott a múltról, mint a pozitivista iskola. Annál is inkább, mert társadalomértelmezésük, történelemfelfogásuk maga után vonta a múlt forrásainak kiszélesítését. Az egyoldalúan politikatörténeti jelleget felváltotta a gazdasági, társadalmi folyamatokat is ábrázoló, az emberi élettevékenység széles spektrumát feltáró történelem ábrázolás. Ezáltal tudományuk a társadalomtudományok egyikéből, a társad almi-történeti embert mint totalitást vizsgáló diszciplínává vált, amely a társadalomtudományok, mint segédtudományok széles skálájának az eredményeit, módszereit alkalmazza, s amelyet, mint szemléletmódot egyetlen társadalomtudomány sem nélkülözhet. Az „Annales” iskola történelemelméletéről szinte apológiát olvashatunk a cikkben. Képviselőinek munkái azonban nem érvényesítették maradéktalanul a megfogalmazott elveket és módszereket. Eklekticizmus, idealista és materialista közelítési módok keveredése jellemezte műveiket Afanaszjev szerint. A figyelembe vett, vizsgált szférákat nem tudták adekvátan hierarchizálni. Miközben felismerték a termelés jelentőségét az emberi társadalom életében, fejlődésében, a termelési viszonyok szerepéről szinte megfeledkeztek. Braude.l kései munkáira és más szerzőknek az 1970-es évtizedben publikált tanulmányaira hivatkozik szerzőnk, amelyek az ember és természeti, objektív környezete viszonyát állítják vizsgálódásunk középpontjába, tekintik a történelmi fejlődés „vörös fonalának”. Az ember és ember közötti viszony, az ember mint a történelmi dráma szerzője háttérbe szorul, a társadalmi, politikai konfliktusok, a forradalmak elhanyagolható tényezőt jelentenek. Braudel civilizáció-elmélete nélkülözi a genetikusság elvét, már-már a fejlődést kérdőjelezi meg, amikor társadalmi formációk összefüggő láncolata helyett szinte konstans civilizációk tér- és időbeni kapcsolatrendszereként interpretálja a világtörténelmet. Tanulságos megállapításokat olvashatunk a cikkben az „Annales” képviselőinek a marxizmushoz való viszonyáról. Többségűk nem, vagy csak másodkézből ismerte a dialektikus és történelmi materializmust. Bár soha nem váltak harcos antimarxistákká, egyoldalúsággal vádolták a marxista szemléletet, amely szerintük abszolutizálja a gazdasági, társadalmi viszonyok szerepét. Még Braudel is, aki igen elmélyülten tanulmányozta Marx műveit, úgy vélekedett, hogy a marxizmus nem alkalmas a globális történelem megragadására. Hiányolta az ember és természeti környezetének kiemelését, amit ő alapnak tekintett, s számára a történelmi materializmus által értelmezett gazdasági alap a felépítmény részét képezte. Történelemelméletük és műveik értékelésével ellentétben, a marxizmushoz való viszonyukat úgy összegezi Afanaszjev, hogy a koncepcionális elhatárolódás ellenére, az „Annales” klasszikusai sokat hasznosítottak a történelmi materializmus szemléletmódjából. Az iskola fejlődésének mai szakaszát szinte az „Annales” irányzat antitézisének tekinti cikkünk szerzője. Az eredendően eklektikus felfogás egy-egy elemét abszolutizálják, szinte önálló koncepcióvá emelik, s ezáltal a sokoldalú vizsgálatra való törekvés nem érvényesül. Holott a komplex szemléletmód segített meghaladni a pozitivizmust, jelentett elmélyülést a marxizmus felé. Afanaszjev úgy véli, hogy a
