Századok – 1983
TÖRTÉNETI IRODALOM - Ostmitteleuropa Berichte und Forschungen (Ism.: Niederhauser Emil) 482
484 TÖRTÉNETI IRODALOM akart, a Habsburg-monarchiát mindenképpen kívül tartani a háborún, mert részvétele esetében az állam széthullásától félt. Ezért folytatott mintegy tojástáncot a szemben álló felek között, ezért nem volt hajlandó egyik mellett sem elkötelezni magát, de Oroszország oldaláról lassan átevezett a másik oldalra. Christoph Kleßmann az 1920-as szovjet-lengyel háború közelebbi és távolabbi implikációit vizsgálja. Úgy látja, sem az angol, sem a francia kormány nem ösztönözte Lengyelországot, só't éppenséggel rossz néven is vették a lengyel támadást. A franciák itteni pozícióik védelmében segítették a lengyeleket. Németországban egységes volt a lengyelellenes hangulat, más és más okokból minden irányzat a szovjet győzelmet kívánta. Ez persze esetleg az egész versailles-i rendszer bukását jelenthette volna. A rigai béke bizonyos szovjet visszavonulást jelentett, gazdasági helyzetiének további romlását, de egyúttal a NEP-re való áttérést is. Fred Hahn a csehszlovákiai szociáldemokrata párt útját vizsgálja az ellenzékiségtől, az új köztársaság teljes elutasításától az aktivizmusig, a kormányba való belépésig. Az első hónapokban és években a párt a Németországhoz való csatlakozás álláspontját képviselte. Amikor ennek irrealitásával kellett számolnia, a csehszlovák szociáldemokrata párthoz igyekezett közeledni, de annak részéről sokáig teljes volt az elutasítás. Lehet persze, hogy Hahn ezt az elutasító álláspontot eltúlozza. Robert F. Byrnes a Foreign Affairs folyóirat létrejöttét és 1920-as évekbeli szerepét világítja meg, Coolidge volt elnök, mint szerkesztő, pártszempontoktól mentes, sokoldalú, megbízható információt nyújtó folyóiratot akart teremteni, a folyóiratot kezdeményező társaság évi konferenciákat is rendezett, jelentős amerikai és európai részvétellel. A pártatlanságot mutatja például, hogy Bethlen István akkori magyar miniszterelnök tanulmányának közlése után a szerkesztő Jászi Oszkártól is kért és kapott a hivatalos magyar álláspontot erősen bíráló cikket. Bemard Michela lengyel külügyminisztérium 1918 — 1939közötti személyi összetételét vizsgálja. Az újonnan létrejött államnak szinte a semmiből kellett megteremtenie diplomáciai szolgálatát, az emigráció, illetve a központi hatalmak által létrehozott lengyel állam nem rendelkezett kiépített intézményrendszerrel. A szerző számos egyéb forrást, többek között a Varsóban működött külföldi diplomaták megállapításait is felhasználva, érdemben 63 vezető tisztviselő adatait tudja feldolgozni. Kiderül, hogy az akkori átlagos lengyelországi helyzettől eltérően a külügyminisztériumban nem a Galíciából jövők voltak túlsúlyban, bár kétségtelenül innen kerültek ki olyanok, akik már az Osztrák- Magyar Monarchia külügyi szolgálatában is tevékenykedtek. Szociális származás szerint az arisztokráciából és a nemességből került ki a legtöbb vezető, a szó szoros értelmében vett szakmai képzettsége persze nagyon kevésnek volt, inkább jogi vagy bölcsészeti, esetleg természettudományi képzettséggel rendelkeztek. Beck külügyminisztersége idején majd a katonatisztek kerülnek be jelentős számban, s ez nagyobb alárendelést jelent, kevesebb önállóságot, mint amivel addig az anyagilag is független arisztokraták rendelkeztek. Ezeket a tanulmányokat is érdemes lett volna részletesebben ismertetni, és sok tanulmányt meg sem tudtunk említeni, de talán mégis utaljunk, magyar vonatkozása miatt, Ivan Chalupeckÿ cikkére, amely a Lőcsei Pál mesterre, a neves szobrászra vonatkozó adatokat összegezi. A kötet végén található, inkább politológiai jellegű cikkeket viszont szívesen elhagytuk volna, mert megrontják a könyv egészében mégis tudományos jellegét. A Rhode-emlékkönyv egészében véve valóban jó képet ad voltaképpen magáról a történészről is, hiszen ugyanazt az álláspontot tükrözik valamilyen formában a tanulmányok is: polgári álláspontot, amelynek természetesen vannak fenntartásai a mai szocialista országokkal szemben, de mégsem vonható kétségbe őszinte törekvése a jószomszédi viszony kiépítésére, a sokszor közös múlt tudományos jellegű feltárására. Ha ezzel az állásponttal szemben természetesen nekünk is vannak fenntartásaink, az őszinte szándékot és a tudományos törekvést mindenképpen elismeréssel kell fogadnunk. Részleteikben pedig az egyes tanulmányok mind nagyon hasznos adatokat, ismereteket közölnek. Niederhauser Emil
