Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Ágh Attila: "Középkori elmaradottság" és "modern alulfejlettség" 3
38 ÁGH ATTILA tek a kapitalizmus győzelméig, új lendületet kaptak a 19. század végén Max Weber szociológiájában és Pirenne gazdaságtörténetében, s kiteljesedtek a II. világháború után az Annales-körben Braudelnél, aki szerint — mint Merrington idézi — „a kapitalizmus és a városok lényegében ugyanazt jelentették Nyugaton”. Az elmélettörténeti vonal felvázolása után Merrington kimondja annak elvi konklúzióját is: „Ha a városi polgárság progresszív szerepét messze visszavetítjük a történelembe, akkor a piacot tételezzük fel az egyetlen dinamikus erőként, mindenféle mozgás és változás elveként. A kapitalizmus (és városi magja) a fejlődés egyedüli záloga, és azonosul magával a történetiséggel. Innen ered az igény egy külső fejlődési forrás vagy » első mozgató « feltételezésére, amely a kapitalizmus eredetére külső magyarázatot ad: a kereskedelmi utak megnyitása, először a Földközi-tengeren, majd az Atlanti-óceánon, amely a feudalizmushoz képest egy esetleges és külsődleges fejlődés, a feudalizmusnak viszont semmiféle képessége sincs a továbbfejlődésre. A tőkés világpiac nemcsak a történelem teleológikus végeredménye, de egyúttal a kiindulópontja is. A piac és a csere elve mindenféle fejlődés önfejlesztő motorja, legyen szó antik, feudális vagy kapitalista fejlődésről, hiányukban viszont minden statikussá válik. Polányi Károly már régen kimutta az ortodox gazdaságtörténet kudarcát, amely szerint „a piac minden gazdasági tevékenység célja és a világpiac »a piacok kiterjeszkedésének természetes eredménye«”.83 A duális gazdaság ugyanolyan túlfeszített szemlélete érvényesül tehát az európai feudalizmusnak és a kapitalizmusra való átmenetének tárgyalásában, mint az Európán kívüli prekapitalista társadalmaknak és a kapitalizmushoz való fokozatos integrációjuk történetének tárgyalásában, sőt mai „fejlesztésük” stratégiájának kidolgozásában is. Holott sem a feudalizmus, sem a mai posztkoloniális társadalmak nem duális társadalmak két elszigetelt és lényegében ellentétes — aktív, ill. passzív — termelési szférával, hanem oly több — nem pusztán két - szektorú gazdasági-társadalmi alakulatok, amelyben a különböző szférák és azok funkciói szerves egységet alkotnak. Merrington kifejezése szerint a város kívül is és belül is van a feudalizmuson, mint annak belső ellentmondása, ezért „nincs lineáris piaci fejlődés a társadalmi munkamegosztásból adódóan. Nem létezik a kapitalista város - és ennek megfelelően a város-vidék ellentét és alárendelés — töretlen evolúciója az antik vagy feudális várostól a kapitalizmusig. A kapitalista város uralma — miként a bérmunkára épülő gyáré - egy történelmi fordulat eredménye, nevezetesen a tőke »eredendő bűnéből«, az eredeti tőkefelhalmozásból következik ... Marx elveti a tőke történetének a polgári csere (a » free trader vulgaris « szférája) kategóriáira épített evolucionista történeti szemléletét, mivel ezek a kategóriák — szabadság és egyenlőség a piacon — a társadalmi termelési viszonyoknak pusztán csak megjelenési formái”.84 Ennek jegyében írja le a városi gazdaság sajátos helyét a feudális termelési módban Merrington, hivatkozva ismételten Polányira, aki szerint a „város egyszerre fejlesztette a piacot, és gátolta további növekedését”, mivel uralkodott a vidéken, és az adóztatás, valamint a monopolárak révén egyaránt kizsákmányolta.8 s ■M. m. 173-174. ,4I. M. 176 *5 „A városi autonómia nem egy » nem feudális szigete « (Postán) és szabadsága, valamint fejlődése mint egy testületi zárványé nem volt »saját hajlandósága szerinti«, ahogy Weber historicista megfogalmazása mondja. A szuverenitás általános felparcellázottsága korlátozta a várost, de egyúttal erre
