Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Ágh Attila: "Középkori elmaradottság" és "modern alulfejlettség" 3
.KÖZÉPKORI ELMARADOTTSÁG” ÉS „MODERN ALULFEJLETTSÉG’ 39 A városi gyarmatosítás (urban colonialism) rendszere Itáliában teljesedett ki a leginkább és a legkevésbé Angliában, és ez egyben magyarázatul is szolgál az elváló történelmi utakra és különböző fejlődési dinamikákra, tehát a reneszánsz pszeudo-kapitalista fejlődés zsákutcájára is. Nevezetesen arra, hogy a középkori város kettős, progresszív és retrográd szerepe hogyan fordult át teljességgel retrográdba, azaz a városok az új típusú, valóban kapitalista, fejlődésnek nem hordozójává, hanem akadályává váltak.8 6 Ugyanezt a jelenséget írhatjuk le a mai harmadik világban is, a városi gazdaság kettős szerepével, de a városi kolonializmus nyilvánvaló jeleivel is, amely számos esetben a vidék könyörtelen kizsákmányolása és adóztatása, valamint a kapcsolódó ágazatok fejlődésének teljes leblokkolása — azaz a városi gazdaság sziget-jellegének tudatos kiépítése - révén a várost az „alulfejlődés” és nem a fejlődés motorjaként mutatja be. A hibás köröket így nem az „elmaradott” és „konzervatív” vidék, hanem a város, mint a világpiaci függés előretolt bástyája zárja rövidre, a világpiacba beékelt egyoldalú munkamegosztási funkció és az „egyenlőtlen csere” legfőbb letéteményeseként.87 Ahogy ebben a megközelítésben a városi gazdaság és polgárság refeudalizációja a 17. századi Itáliában nem tűnik értelmetlen „árulásnak”, hanem inkább a kereskedelmi tőke és a földbirtok korábban is meglévő szövetsége megerősítésének és felújításának a „17. * 8 épült az alárendelés-kisajátítás politikai és gazdasági viszonyai egybeesésének megfelelően, amely a feudális termelési módot általában jellemzi. A városi testületi autonómia létezése mint kollektív földbirtokosé éppenséggel elősegítette a szuverenitás különböző szinteken létező hierarchiáján belül a kereskedelmi tőke fejlődését a középkori városban. Ezért a városi » kapitalizmus « egyszerre volt külső és belső a feudalizmusban, pontosabban szólva belső létezése a külső létezés feltétele volt... A feudális városi növekedés a legközvetlenebb kapcsolatban volt a földesúri gazdaság fejlődésével. Ez utóbbi pedig egyáltalán nem volt a használati értékre termelés statikus rendszere, hanem mint a többletmunka közvetlen kisajátítója ... a feudális termelési mód igazi motorja és a 14. századtól kezdődő válságának valódi oka volt.” (I. m. 178-179.). 8 6 „Semmi sem mutatja jobban a városi gazdaság korlátozottságát, mint hanyatlása és visszaesése a növekvő világpiac és a területi állami szuverenitás megteremtése következtében aló. századtól. Ez egybeesett ugyan a kereskedelmi tőkének a gyarmati kereskedelemre és a hitelrendszerre épített spekulációs fellendülésével, a mediterrán testületi városoknak az új monarchiáknak való alávetésüket követő hanyatlása azonban . . . nem volt véletlen esemény, amely az atlanti kereskedelemnek tudható be, hiszen abban az olasz tőke teljes mértékben érdekelt volt, mivel az atlanti kereskedelem eredetileg - ahogy Braudel kimutatta - csak a mediterrán kereskedelem kiterjesztése volt. A hanyatlás a kereskedelmi tőke önnön korlátozottságának, vagyis annak a kudarcnak a következménye volt, hogy nem volt képes megfelelő és kiterjedt termelési bázist létrehozni a tőkefelhalmozáshoz. Ez a kudarc - amely alól csak Északnyugat-Európa tudta kivonni magát - azt jelentette, hogy nem tudtak túllépni a céh- és városi kiváltáságokon - vagyis igen jó minőségű termékeknek igen szűk piacra való termelésén -, s Cipolla ezt a kudarcot jelölte meg az itáliai városi gazdaság hanyatlásának okaként. Ugyanazok a »korlátok*, amelyek lehetővé tették a kereskedelmi tőke legteljesebb autonómiáját a feudális termelési módban, a kapitalizmus későbbi fejlődése bilincseivé váltak” (I. m. 185.). 8 7 Ezek az összefüggések mindinkább evidensek nemcsak a harmadik világ radikális és marxista irodalma számára, hanem az elfogulatlan polgári irodalom számára is, mint egyben a szokásos fejlesztési programok kudarca. Kitűnik ez M. Todaro: Economics for a Developing World c. műve elemzéseiből is a külföldi fejlesztési szakértők „hamis paradigmájáról”, ill. a duális gazdaságról (Longman, 1977,. 95.). Jellegzetes, hogy a polgári koncepción belül is azok a nézetek kerültek előtérbe, amelyek a mezőgazdaság fejlesztését, s a lakosság egészének támogatását hangsúlyozzák az ipar és a város látványos fejlesztésével, kozmopolita modernizációjával szemben, ahogy ezt a nézet két vezető képviselőjének, W. A. Lewis-nak és T. W. Schultz-nak együttes Nobel-díja is mutatja.
