Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Gyáni Gábor: A budapesti házicseléd-munkapiac működési mechanizmusai (1890-1941) 404
426 GYÁNI GÁBOR .. de kikötendőnek tartom, hogy ha ilyen társadalmi egyesületek cselédközvetítésre engedélyt kémek, a cselédtől közvetítési díjat ne kérhessenek, hogy éppen ezzel is kifejezést adjunk annak, hogy nem a felekezet érdekeit szolgálják”.72 Ilyen körülmények közepette valóban a Márta képviselte ennek az időszaknak a reprezentáns, a korabeli társadalmi-politikai igényeket kifejezni képes cselédelhelyező társadalmi egyesületét. A forradalmakat követő évek alaposan átalakuló társadalmi és politikai viszonylatai itt sem múltak el nyomtalanul. A megelőző évtizedek erőteljesebben szekularizációval átitatott, liberális hangoltságú légköréhez képest, szembetűnő volt, ahogyan főként a katolikus egyház anyagi és politikai-eszmei hatalmának bázisán újfent előretört a vallásifelekezeti szempont, és amilyen mélyen behatolt a deszekularizáció a társadalom legkülönfélébb szféráiba. A tárgyalt területen is érezhető e folyamatok hatása, mely azzal járt, hogy egyre inkább a felekezeti társadalmi organizáció váltotta fel a korábban inkább világi kereteket. Természetesen nem spontán módon következett mindez be, hanem kimondottan felülről kezdeményezett, szított és támogatott folyamatot kell benne látnunk. Ebbe a képbe illeszkedik az a súlypontáthelyeződés is, amely a cselédelhelyező társadalmi tényezők között ekkoriban megy végbe, olykor közvetlen állami-községi segédlet mellett. Bárczy alig több mint egy évtizeddel korábbi, a felekezeti szervezkedésekkel szembeni elzárkózó magatartása egycsapásra elvesztette időszerűségét, és helyébe, azok jóvoltából, akik 1920-al a főváros vezetését a liberális erőkkel szemben a maguk számára megszerezték, a keresztény társadalmi szervezkedés nyílt támogatásának politikája lépett. E támogatás egyik formájának számított ezen egyesületek rendszeres segélyezése: később, a harmincas években viszont odáig is elment, hogy egyes katolikus szervezetek, de néhol a protestánsok is, úgyszólván részeivé váltak a főváros ideológiai célzatú tömegkulturális szervező tevékenységének. Külön tanulmány tárgyát képezné annak bemutatása, hogy például a Szociális Missziótársulat, a KHOSZ és a többi egyesület hogyan hangolta össze munkáját a Budapest Székesfőváros Iskolánkívüli Népművelési Bizottsággal, amely kiváltképp a harmincas években rájuk már mint bázisszervekre támaszkodott. Az említettek egyenes folyománya, hogy miközben a tanács a húszas évek közepén még komolyan fontolgatja a Márta hatósági jogkörrel történő felruházását, voltaképpen egy felekezeti szervezet, a KHOSZ sajátítja ki növekvő mértékben a szervezett cselédközvetítés fölötti ellenőrzést, és válik nemsokára az egyedül domináns ingyenes társadalmi helyközvetítővé. A cselédvásár továbbélése: a budapesti „cselédbörzeT Az 1927. évi statisztikában feltűnően magas arányt, kereken egyötödrészt azok alkották, akiknél hiába keresnénk a közvetítő személy vagy intézmény megjelölését. E közel kilencezer személyből 5700 vallotta, hogy ténylegesen senki nem közvetített közte és munkaadója között, a fennmaradó hányadot pedig ismeretlenként könyvelte el a statisztikai osztályozás. A mindenféle közvetítést elkerülő csoport figyelemre méltó nagyságrendje (a réteg 13,2%-a), egy hajdan igen elterjedt intézménynek, a cselédvásániák 1J Fővárosi Közlöny 1911. 5. sz. 108.
