Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Ágh Attila: "Középkori elmaradottság" és "modern alulfejlettség" 3
34 ÁGH ATTILA ban magában hordta a fent említett ellentmondásokat, a „birodalmi” szempont szembekerült a nemzeti törekvésekkel, és következetesen az utóbbiakat áldozták fel. A polgári nemzettéválás elvetélése a 16-17. században pedig nemcsak azt jelentette, hogy az angol—holland hegemónia kiépítésével az ibériai országok másodrendű európai hatalommá estek vissza, hanem mindenekelőtt azt, hogy félperifériává, függőségi területté váltak a 18. század elejétől. Spanyolország és Portugália fejlődését így nem az elmaradottság, hanem a fokozódó „alulfejlettség” jellemezte a 18. század elejétől, s ennyiben az európai „alulfejlődés” tipikus útját testesítik meg,74 Spanyolország és Portugália tehát nem hajtott végre áttörést a kapitalizmus felé a 16. században, nem jött létre a világkapitalizmus, csak egyfajta „világfeudalizmus” — a maga területi korlátozottságában, s arról sincs szó természetesen, hogy az ibériai feudalizmust tiszta formájában meggyökereztették volna a gyarmatokon —, amely még a világkapitalizmus kialakulásának közvetlen előtörténetéhez sem tartozik. Ami 1500 és 1700 között a szemünk elé tárul Európában, az a „birodalmi” harcok és a világkereskedelem hatására alaposan megváltozott, de még mindig alapjában véve feudális világ. Wallerstein — és korábban Frank — munkásságában a világkapitalizmus látványos felfedezése a 16. században egyfelől a 20. század végi közgondolkodás és a harmadik világ sorsa ideológiai követelményeinek, másfelől a nemzeti történetírások elavult szempontjain való túllépés igényének felel meg, de önmagában véve ez a tézis tarthatatlan, sőt félrevezető. Frank és Wallerstein egyaránt vállalják a szélsőséges megfogalmazásokat és a termékeny ellentmondásokat, ezért nem véletlen, hogy igen intenzív vita kíséri munkásságukat, s ezzel nagyon pozitív szerepet töltenek be nemcsak a harmadik világ fejlődésének feldolgozásában és a téma aktualitásának érzékeltetésében, hanem az egész marxista formációelmélet modernizálásában és aktualizálásában. Vitát kezdeményeztek, de ez a vita a hetvenes évek végére számos vonatkozásban túl is lépett rajtuk. Egy sereg marxista és progresszív teoretikus foglalkozik már az „alulfejlődés” sajátos történelmi útjával a különböző kontinenseken és országokban, akiknek számára a világrendszernek ez az elvont megközelítése és a világkapitalizmus visszavetítése éppen ezért már elfogadhatatlan. J. Banaji, indiai marxista így fogalmazza meg álláspontját: „A világgazdaság olyan absztrakciója, amelyet kezdettől fogva a tőke újratermelésének követelményei uralnak, hamis absztrakció .. . Latin-Amerika gyarmatosítása kezdettől fogva feudális gyarmatosítás volt, amelyet a feudális birtok jövedelmezőségének válsága váltott ki... A Baltikumban és Kelet-Európábán a válságot részben leküzdhették a környező területekre való terjeszkedéssel, később pedig a gabonaexport révén; de Európa tengerparti perifériáján, Spanyolországban és Portugáliában, ahol a válság periodikus élességgel jelentkezett, a tengerentúli gyarmatosítás irányába vezetett. Spanyolország, amely elindította az expanziót, egy feudális Spanyolország volt, azonban egy válságban lévő feudális ország. Ez a tézis természetesen nem új. Vilar dolgozta ki, néhány évvel ezelőtt, amikor a spanyol imperializmust a feudalizmus legfelső fokaként jellemezte.”75 14 Ilyen értelemben mutatja be Spanyolországot és Portugáliát a 17. századi válság után Frank is a World Accumulation c. könyvében (i. m. 71-74, 117-122.). Az angol szerzők gyakran emlegetik, hogy a 16. század előtt Anglia kereskedelmileg az olaszok és a Hansa kereskedők „gyarmata” volt, s újabban az „alulfejlődés” terminusát is alkalmazzák a középkori angol fejlődésre (Vö. J. L. Bolton: The Medieval English Economy, 1150-1500, J. M. Dent, London, 1980, paperback kiadás.) 7S/. Banaji: Modes of Production in a Materialist Concepcion of History Capital and Class, Autumn 1977 No. 3. 31.
