Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Varga F. János: Az Angliai Magyar Tanács története (1944-45) 152
AZ ANGLIAI MAGYAR TANÁCS TÖRTÉNETE (1944-45) 169 megalakulása után sem jött létre semmilyen egység, egymással érintkezni — a háborús viszonyok között — egyre ritkábban tudtak, akkor is csak a Foreign Office vagy a State Department engedélyével. A későbbiekben is többször kérték státusuk rendezését, „hogy a szövetségesek ismerjék el őket de facto együttműködőnek”,72 de ez a kísérlet mindvégig sikertelen maradt. Az angol külügyminisztérium 1944 júliusában visszatért a már korábban kialakított elvi álláspontjához, hogy csak „összmagyar” szervezetet támogat, többek között ezért sem támogatja a követeket, de a most már nem „összmagyar” Angliai Tanácsot sem.73 A Tanács az angoloktól valójában a továbbiakban is kapott — igaz, nem túl jelentős - támogatást. Ami pedig a követek esetleges bevételét illeti, a londoni Magyar Tanácsba, nincs jele annak, hogy ezt az angolok különösebben szorgalmazták volna. Ezirányú önálló kezdeményezés pedig kizárt volt, mert a követek disszidálásuk dacára sem képviseltek valamiféle demokratikus alternatívát. Éppen ellenkezőleg azt hangsúlyozták, hogy ők továbbra is a törvényes magyar kormány (Kállay-kormány) képviselői, amely hadiállapotban volt törvényesen is a szövetségesekkel, és nyár elejéig arra sem voltak hajlandók, hogy Horthyt legalább formálisan megtagadják. Csak július közepén fordult az örök kezdeményező Ullein-Reviczky követtársaihoz, hogy most, Sztójay vitézzé avatása alkalmából - nyilvánosan határolják el magukat a Kormányzótól, „úgy látszik, kiveszett belőle az antináci szellem, tevékenységére nincsen többé pardon”.74 De a követek egy részének ez is sok volt. Bakách-Bessenyei, Barcza, Apor nem érzik magukat kompetenseknek a kormányzó elítéléséhez. „Ez majd a nép feladata lesz a felszabadulás után.”75 Ambró madridi és Wodianer lisszaboni követ egyetértett a javaslattal.76 A követek — a reálpolitikusok - nem ismerték el a német segítséggel szerzett területi nyereségek jogtalanságát, csak a módszert tartották helytelennek.77 Állomáshelyük elhagyásával többen nem is szakították meg véglegesen kapcsolataikat Horthyékkal, így pl. Bakách-Bessenyei, Barcza és Apor sem.78 A követek a legalapvetőbb kérdésekben sem tudtak a Tanács programjához közelíteni, legfőbb gondjuk nem a csatlakozás, hanem inkább Károlyiék lejáratása volt az angolok előtt. Ullein: „Károlyi olyan, mint a Bourbonok, nem tanult, nem felejtett, old fool.”79 Bakách-Bessenyei szerint „Károlyi szerepeltetése csak a németeknek kedvez, mert Károlyira, ha otthon emlékeznek is, különcnek és korlátoltnak tartják, és csak nevetséges színben tűnik fel”.8 0 Ambró a fő 7 2 PRO FO 371.39248 C 8907. 7’PRO FO 371.39248 C 8589 és C 8570 a stockholmi követség és a FO táviratváltása 1944. jún. 21. és július 7. 74PRO FO 371.39249 C 9354. Ullein-Reviczky és Szabó a Foreign Office-hoz 1944. júl. 13. 75PRO FO 371.39249 C 10415. Bakách-Bessenyi és Barcza válasza Ulleinhoz 1944. aug. 8. C 9856. Apor Ulleinhoz 1944. aug. 6. 7 6 PRO FO 371.39249 C 9973. Wodiáner és Ambró Ulleinhoz 1944. júl. 29. 7 7 PRO FO 371.39248 C 8569. 7* Juhász Gyula i. m. 375. ésFO 371.39249. 7’PRO FO 371.39246 C 5954 1 944. május 4. Stockholmi követi jelentés. Érdekes, hogy Ullein véleménye lényegében megegyezett a szélsőjobboldali Ráttkay R. Kálmánnal. Ö is így ír: „Nem javult és nem tanult Károlyi.” Magyarság, 1944. jan. 5. Ullein kifejtette, hogy a követi emigrációnak azért nem szabad szembeszállni Károlyival. A demokratikusok közül ellenpéldaként Böhmöt említi: „vele együtt lehet működni”, Böhmnek erről más véleménye volt. ' °PRO FO 371.39246 C 5389. Berni követi jelentés 1944. jún. 21.
