Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Tihanyi János: Magyar-német idegenforgalom a két világháború között 124
MAGYAR-NÉMET IDEGENFORGALOM A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT 141 piopagandairatok egyike a „Volksdeutsche Kartenskizzen”. Ennek egy példányát bemutatja. Az előszóban a külföldi „német területeken” utazók utasításokat kapnak, hogy legyenek óvatosak anélkül, hogy félnének. Kerülni kell az ellenfél provokálását, mert a provokáció a leggyakoribb indok, „a legdurvább fellépésre minden ellen, ami német”. Ne vándoroljanak nagy csoportokban, ne keltsenek feltűnést egyforma öltözködéssel, jelvényekkel, nyilvános énekléssel, ne vigyenek magukkal német kisebbségre vonatkozó iratokat, jegyzőkönyveket, volksdeutsch jegyzeteket, feljegyzéseket külföldi német vezetőkről, vagy térképeket külföldi német útirányok megjelölésével. „Ami ezekkel összefüggésben van, a fejben tartandó és nem papíron. Szájat befogni, de szemet és fület kinyitni. Egy pontos jelentést küldjünk be a VDA-nak, ennek összeállítását azonban csak a hazai határokon belül szabad megkezdeni, mert néhány államban minden ilyen adatgyűjtés tilos!.” A Kartenskizzen szerint a német kisebbség szempontjából a cseh uralom is jobb, mint a magyar. Magyarországot egyébként a német kultúrérdekterület fogalmába sorolják, egy másik helyen pedig azt a valótlanságot állítják, hogy a magyar hatóságok, például Pécsett a német turistáktól ujjlenyomatokat vesznek. Kozma szükségesnek tartotta külön hangsúlyozni: szerencsére a kérdésről két olyan barát beszélget egymással, akik az ügy érdekében egy ilyen beszélgetést megengedhetnek maguknak.4 3 A német Propagandaminisztérium és a különböző német szervek által Magyarországra küldött egyetemista agitátorok egyébként az országon belüli utazáshoz szükséges vasúti jegyeket a magyar Belügyminisztérium információi szerint a budapesti német konzulátuson vették fel.43 44 * * Werkmeister budapesti követségj tanácsos néhány hónappal később kelt jelentésében utalt Kánya külügyminiszterrel történt megbeszélésére, aki közölte, hogy „a kormány nem tartja egészen jogosulatlannak az ellenzék panaszait, hogy tűrik az ország elárasztását pángermán röpiratokkal”. Werkmeister kifejezi, hogy a német főiskolai diákság Magyarországra küldött tagjai részben olyan feladatokat láttak el, amelyek hivatalos látogatási céljukkal „nem mindig voltak azonosak.”4 5 Darányi miniszterelnök 1937. november 22-én az időközben külügyi államtitkárrá kinevezett Mackensen által a tiszteletére adott berlini vacsorán visszatért a „többnyire egyszerű turistaként” Magyarországon megjelenő németekre, akik a német kisebbséget a magyar állami érdekekkel ellentétesen kísérlik meg befolyásolni. Mackensen azzal tért ki, hogy „az általános közlések nem segítenek”. Esetről esetre adjanak a magyar szervek a budapesti német követnek tájékoztatást.4 6 Németország katonai, politikai előretörésével elmaradnak a magyar kormányszervek észrevételei a beutazó német turisták tevékenységével kapcsolatban. A beutazási statisztikai adatokból megállapítható, hogy 1936-ban 41%^kai több német utas érkezett Magyarországra, mint az előző évben, és ezzel Németország megközelítette az első helyet elfog43OL. Kozma Miklós iratai. K.429.7. cs. 3. dosszié: A berlini út ,.Német kisebbségi kérdés. Kozma naplófeljegyzései. Miniszteri látogatásom Berlinben” címmel. December 11. Folio 62. 74-75 44Kozma Miklós iratai K. 429.5. cs. 3. dosszié. Folio 169-175. Beszámoló a pángermán mozgalomról. 4 5 Werkmeister budapesti követségi tanácsos jelentése a Külügyminisztériumnak. Budapest, 1937. március 10. A Wihelmstrasse és,... 84. sz. okmány 208. 4 6 Mackensen feljegyzése. A Wilhelmstrasse és... 101. okmány 241.
