Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Tihanyi János: Magyar-német idegenforgalom a két világháború között 124
140 TIHANYI JÁNOS Kozma Miklós belügyminiszter számos jelentést kapott a német beutazók egyre erősödő agitációs tevékenységéről. 1935 júliusában Somogy megyéből érkezett helyzetkép a „magyarországi pángermán mozgaloméról. A jelentés hangsúlyozza, hogy az ún. Wandervogelek ügyében (Baldur von Schirach ekkor már régen beolvasztotta a Hitlerjugend mozgalomba) ez ideig is több rendelkezést adtak ki. A további rendelkezések során valamiképpen meg kellene akadályozni egyenként, vagy kisebb csoportokban való utazásukat. „Indokolásul felhozható volna, hogy újabban nagyon sok kommunista agitátor adja ki magát német diáknak, s éppen ezért külképviseleti hatóságunk bevonásával, a német külügyi hivatallal oly mértékű megállapodás létrehozása kívánatos, hogy az ilyen diákok közül csak azok bocsátassanak be az ország területére, akik rendes táborozásra, felügyelet mellett jönnek.” (Igazoltatni kellene a szervezett diákokat abban az irányban is, hogy Magyarországon való tartózkodásra megfelelő anyagiakkal rendelkeznek-e? )40 A javaslat sorsáról nem találtunk további adatokat. Kozma 1936. december 9—17. között látogatást tett Berlinben, ahol Frick birodalmi belügyminiszterrel tárgyalt. Ezt az utazást gondosan előkészítették. Mackensen budapesti német követ részletes jelentést tett a Külügyminisztériumnak, amely a közelgő Kozma-látogatással kapcsolatban azzal foglalkozik, hogy a magyar kormányszervek német diáklányok utazásait a Deutsche Studentenschaft, vagy a stuttgarti Deutsches Auslandsinstitut kezdeményezésére vezetik vissza. Mackensen hangsúlyozta, hogy a „néprajzi tanulmányok”-at, mint úticélt nem hiszik el a magyar hatóságok. Inkább arra gondolnak, hogy a „III. Birodalom emisszáriusai”. Megállapítja továbbá: a német követség sem tudta e látogatások hátterét. Nem kétséges, e diáklányok kevés pénzzel érkeztek, és vendégül látják őket. Hóman kultuszminiszter javasolta : előzetes bejelentés után kapjanak ezek a beutazó diákok a Kultuszminisztériumtól „igazolólap”-ot.41 Nem sokkal e jelentés után Mackensen arról a megbeszélésről számol be, amelyen részt vettek: Darányi miniszterelnök, Kánya külügyminiszter, Kozma belügyminiszter, Hóman kultuszminiszter, Pataky miniszterelnökségi államtitkár (kisebbségi szakértő). Ezen Kánya rámutatott: „Eltekintve egyes fiatalemberek utazásaitól, nagyobb turistacsoportok utazásai is megállapíthatók, amelyek ugyancsak a VDA-tól (Volksbund für das Deutschtum im Ausland), vagy más hasonló érdekeltségű szervektől kiindulva elárasztották a német ajkú községeket... és a leghalványabb érdeklődést sem mutatták Magyarország bármely más zuga iránt, tehát pontosan meghatározott céllal jöttek ide.”42 Kozma decemberi berlini látogatása során elsősorban a magyarországi német kisebbséggel összefüggő kérdéseket tárgyalta meg Frick-kel. Frick négy sérelmes kérdést vetett fel, ennek egyike volt az, amely szerint: „a Magyarországot felkereső német turistákkal szemben atrocitások történnek, újabban kiutasítások is.” Kozma válaszában — naplófeljegyzései szerint — ennek okaként többek között hangsúlyozta, hogy a legbántóbb német 4 4“Országos Levéltár (OL) Kozma-iratok. K. 429. 18. csomó 66. dosszié 603.1. 4881/res. 1935. július. 41 Ránki-Pamlényi -Tilkovszky-Juhász: A Wilhelmstrasse és Magyarország. Német diplomáciai iratok Magyarországról (1933-44.). 170. 1936. nov. 29. 42 Mackensen budapesti követ jelentése a külügyminisztériumnak 74. sz. okmány. A Wilhelmstrasse és ... 183.