Századok – 1983
KRÓNIKA - A XVI. Nemzetközi Történészkongresszus tematikája (Stuttgart; 1985. aug.) 1452
1452 KRÖN I KA „A száműzött Rákóczi"-ról, „A magyar állam életrajzá"-ról (1916-17), a „Három nemzedék"-ről (1920), az „Iratok a magyar államnyelv kérdésének történetéhez" című forráskiadványról (1926) és a .forradalom után"-ról (1947) beszélve azt hangsúlyozta, hogy a szerző' valójában mindegyikben a jelen aktuális társadalmi-politikai konfliktusait kívánta tárgyalni, mintegy azok előtörténetét akarta adni. A történetíró fő hivatását Szekfű a nemzeti sorskérdések kutatásában és megválaszolásában látta, azonban - mutatott rá az előadó - ez nem a pártpolitikában való feloldódást, hanem a nemzet politikai erejét megtestesítő állam szolgálatát jelentette a legnagyobb magyar polgári történetíró számára. Kállay István, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára „Székesfehérvár és Fejér megye Szekfű Gyula műveiben" címmel tartott referátumot, amelyben kiemelte: írásaiban Szekfű mindig utal arra, ha egy-egy országos esemény szülőföldjéhez kapcsolódott. A város és a megye levéltári anyaga a török hódítás utáni korszakban kezdődik: az itt őrzött forrásokat felhasználva például részletesen foglalkozik Szekfű Székesfehérvár török utáni új berendezkedésével, bemutatva, hogy az egyfajta minta-városként szolgált. Leírja a megye falvainak betelepítését; a telepített nemzetiségek közül elsősorban a délszlávok kapnak teret műveiben: felfigyelt arra, hogy a fehérvári „rácok" asszimilációja lassabban haladt, mint a németeké. Ezt azzal magyarázza, hogy „az orthodox hit áthághatatlan válaszfalat emelt a városokat lakó rác kereskedők és a magyar vagy német iparos és kereskedő közé". Vissza-visszatér Szekfű müveiben Székesfehérvár 18. században kialakult képe - a régi házak és az újabb építkezések plasztikus leírásai. Somkuti Éva, a Fejér megyei levéltár főlevéltárosa Szekfű Gyula genealógiájáról beszélt. A 18. század első harmadáig, a mai székesfehérvári Felsó'városban (akkor: budai külváros) élő szerteágazó Szekfű-családig vezetnek vissza a szálak, ők és leszármazottaik is csizmadiák, vargák, tímárok voltak. Szekfű fiatalon özvegyen maradt csizmadiáné nagyanyja diákok tartásából élt a Belváros polgári, kereskedő, tisztviselő, értelmiségi negyedében bérelt lakásban. Két gyermeke közül Szekfű Gyula édesapja, Ignác 1869-től a győri jogakadémia hallgatója volt, 1879-ben pedig már gyakorló ügyvéd. 1882-ben kötött házasságot a perkátai tiszttartó lányával, Vaigl Máriával Székesfehérváron. A házaspár a mai István tér 12. számú, későbarokk egy emeletes ház földszintjén bérelt lakást. Az elsőszülött Gyulát még négy gyermek követte, édesanyjuk azonban alig 40 éves korában meghalt. Szekfű Ignác 1894-ben nőül vett egy 47 éves városi értelmiségi családból származó leányt, Fehér Franciskát, aki anyai ágon abból a Kuncz családból származott, amelynek rokoni szálai az aradi születésű Kuncz Aladár író családjához kapcsolódnak. Pamlényi Ervin, a Gondolat Kiadó irodalmi vezetője „Vázlat Szekfű Gyula pályaképéhez" címmel tartott referátumot. Az emlékülést követően a Fejér megyei tanács és az MTA Szekfű Gyula szülőházán elhelyezett emléktábláját avatták fel. Pach Zsigmond Pál, az MTA alelnöke, a Történettudományi Intézet igazgatója tartott avató beszédet. Az emlékünnep utolsó eseményeként Fitz Jenő, a Fejér megyei Múzeumok igazgatója Szekfű életművével foglalkozó kamarakiállítást nyitott meg a Budenz házban. Pók Attila A XVI. Nemzetközi Történészkongresszus tematikája (Stuttgart, 1985 augusztus) Nagy témák 1. Az Indiai Óceán 2. A mások képe: idegenek, kisebbségek, marginális csoportok 3. Ellenállás a fasizmussal, a nácizmussal és a japán militarizmussal szemben Módszertani témák 1. Archeológia és történelem 2. Film és történelem 3. Max Weber és a történetírás módszertana
