Századok – 1983

KRÓNIKA - † Vörös Antal (Vörös Károly) 1453

KRÓNIKA 1453 Kronologikus szekciók I. Ókor 1. A városi élet kezdete az antik világban 2. Állam és vallás az antik társadalmakban 3. Hegyek, folyók, sivatagok, erdó'k: elválasztó és összekötő vonalak II. Középkor 1. Népi mozgalmak és vallási mozgalmak a középkorban 2. Hatalom és tekintély a középkorban 3. Hegyek, folyók, sivatagok, erdők: elválasztó és összekötő vonalak III. Újkor 1. A reformáció a 16. században: a kutatás mai mérlege és perspektívái 2. A „kis államok"; a kulturális, politikai és gazdasági kihívásokkal szembenézve (1750-1914) 3. Elitkultúra és tömegkultúra a 18. században 4. Az abszolút monarchia Európában és Ázsiában 5. A parlamentarizmus és a politikai pártok 1914 előtt 6. A vallások szerepe Afrikában IV. Legújabb kor 1. Új dimenziók a diplomáciában 1914 után: rendszerek, a béke biztosítása és technikája 2. Elitkultúra és tömegkultúra 3. Foglalkoztatás és munkanélküliség: Keynes és utána 4. A gépjárművek elterjedésének hatása: 1885-1985 5. Az állampolgár és a közigazgatás 6. Politikai pártok, közvélemény és nemzetbiztonság 1945 után 7. Társadalmi változások a fejlődő országokban VÖRÖS ANTAL 1926-1983 Mikor 1983. szeptember 7-én, hosszas szenvedés után elhunyt, Vörös Antal még csak 57 éves volt Ahogy a nekrológok ilyenkor szokásos frazeológiája mondja: alkotó erejének teljében állt. És valóban: életútját már kezdettől jelentős és egyre jelentősebb munkák jelezték a még csak 25 éves fiatalember nagyívű tanulmányától, mely a magyar parasztság abszolutizmus kori helyzetét tárgyalta, a Helytartótanács Levéltárának ismertető leltárában való nagyarányú közreműködésig, s az így már előkészített alapokon, a kétkötetes magyar történeti szintézis 18. századi fejezetei után (visszatérve a hazai tőkés fejló'dés dualizmus-kori évtizedeihez) a magyar parasztság történetében e korban lezajló hatalmas belső átalakulást sok oldalról bemutató-megközelítő cikkekig, tanulmányokig - egészen az utolsó, már a halál árnyékában írott kéziratig, melyben a Magyarság néprajzának új kiadása számára a parasztság a jobbágyfelszabadítástól 1945-ig terjedő útját állította elénk. Impozáns felsorolás — de mindezekkel párhuzamosan mindvégig ott húzódott kiterjedt szervező-szerkesztő tevékenysége is: az, amit éveken át a Történettudományi Intézet pozsonyi kirendeltségének vezetőjeként végzett, barátokat szerezve, szilárdítva a két ország szakmai kapcsolatait; és az, amit a MTA 150 évét bemutató kötetben, majd az Értekezések a történeti tudományok köréből sorozatának újkori köteteit szerkesztve teljesített, utolsó ily nemű munkájaként az örmény-magyar kapcsolatok történetéről szóló, örmény és magyar akadémiai összefogással készült kötet szerkesztésével; ennek (és ide írott tanulmányának) magyar nyelvű kiadását már ugyancsak nem érhette meg. Mint ahogy végül is adósunk maradt mindazzal, amihez ezek a munkák még mindig csak bevezetésként, előmunkálatként tűnnek: a kapitalizmus kora magyar paraszti mindennapjainak nagy, teljes körképével.