Századok – 1983

FOLYÓIRATSZEMLE - Green; James: Az amerikai munkásmozgalom és az amerikai baloldal története 1432

1434 FOLYÓIRATSZEMLE zetek, pártok, vagyis „az intézmények" története során az iskola hibáira, de ő maga is „megrekedt" ezekben a keretekben, vagyis csak a pártok és szakszervezetek, akciók és vezetó'k történetét világítja meg. F oner erényének látja, hogy a fehér és színes munkások külön világának eltéréseit megértette, de Green szerint még mindig nem kielégítő mértékben. így az amerikai polgárháború korszakában Green szerint a fehér dolgozók rabszolgaság-ellenes érzelmeit túlbecsüli, s Green inkább DuBois-nak ad igazat, aki a fehér munkások „munkásarisztokrata" helyzetét, vonásait hangsúlyozta. Néhány más kisebb hiba ellenére, Green szerint Foner könyvsorozatának ez az 1947-es első kötete „igazi előrelépés" volt a munkásmozgalom és baloldal történetírásában. Az 1950-es években nagy visszaesés következett be, a Truman-MacCarthy korszak feketelistára helyezte a Holywood, a CIO és az egyetemek kommunistáit, sőt szélesebb értelemben „vöröseit", Fonert is kiszorították az egyetemről, a sorozat második kötete csak 1955-ben jelent meg. Ez a kötet kritikus analízist ad az 1886-1900-as korszakról, az AFL-ről, s De Leonról és a Szocialista Munkáspártról, e téren nem elégedve meg leegyszerűsítő jelzőkkel, vagy azzal, hogy De Leonban csak utópistát és szektás voluntaristát kívánt volna látni. Foner kritikusan kimutatta az AFL-ben jelentkező rasszizmust is, de a jó értékelések mellett ez a kötet is változatlanul az „intézményeket és vezetőket" mutatja be, miként Boyer és Morais közös 1955-ben megjelentetett munkája is. A kommunista szerzőpáros a „Labor's Untold Story"-ban az elfelejtett kommunista középkádereknek állít emléket. Green kitér a trockista irodalomra is, amely a kommunista párt vezetését okolja a radikalizálódás elmaradásáért, vagy azért, hogy a CIO is elbürokratizálódott. Green ezzel kapcsolatban Hobsbawm véleményét idézi, aki szerint ez egy ún. „helyettesítő" történeti látásmód, vagyis „ha nem ezek lettek volna a vezetó'k", s „helyesebb irányvonalat" valósítottak volna meg - akkor minden jó lett volna. De ez a látásmód több mint kérdéses és bizonytalan. Emellett a szociológusok (Wright-Mills) ugyanúgy megtermékenyítően hatottak, mint új liberális közgazdászok írásai. Nagyjából ugyanebben az időben, de mégis valami fáziskéséssel bontott zászlót az Új Baloldal. Erre egyaránt hatott E. P. Thompson korszakos könyve, Marcuse írásai - valamint a harmadik világ forradalmárai, Mao ugyanúgy, mint Guevara. A „visszajelzés" érdemi könyvei között volt A. Baran és Paul Sweezy könyve (Monopoly Capital), amely 1966-ban jelent meg. Green hangsúlyozza, hogy az új baloldaliak elsősorban arra kerestek választ, hogy mi az oka annak, hogy a munkásságra a kapitalista befolyás ennyire tartósan és erősen hat, ennek során hangsúlyozzák' az „integrálódás" folyamatát, illetve illúzióját - másfelől, messze a történeti múltban, újrafelfedezik azokat az ideológusokat, radikálisokat, akik hajdanán nem integrálódtak, s akikről a régi liberális-demokrata történetírás „megfeledkezett". Az új baloldaliak Fonerrel is szemben állnak, amennyiben neki is szemére vetik, hogy nem eléggé hangsúlyozta, hogy a szakszervezeti mozgalom maga is (akár az AFL, akár a CIO) miként bürokratizálódott, s ugyanakkor milyen összeszövődés történt a szakszervezeti s állami csúcsok között. Az új baloldaliak jellegzetes történetkutatói: James Weinstein és Ronald Radosh - akik a Wilson-Roosevelt-féle reformokkal szemben is kritikusak, elvitatják e korszakok haladó jellegét. Az 1960-as éveknek azonban volt egy másik baloldali új hajtása is. Kialakult egy olyan új irányzat, amelynek fő képviselői David Montgomery és Herbert Gutman, akik nem tartoznak az új baloldalhoz, tisztelik a régi amerikai szocialisták írásait, de nem kezelik őket dogmaként, marxisták, és szoros kapcsolatban állnak az európai marxistákkal, de ugyanakkor messzemenően függetlenek, és az amerikai valóságból indulnak ki, szemben állnak a Commons-féle régi baloldallal, de Foner megvilágításait sem tekintik kielégítőnek, mivel túlságosan intézményszerűnek vélik munkáit. Sokszor problémafelvető írásaik jelenleg nagy hatásúak a munkásmozgalom és a munkásság, munkáskultúra, a radikális tradíciók értelmezésében. (Le Mouvement Socialiste. 1978január-március. 9-40. old.) J.