Századok – 1983
FOLYÓIRATSZEMLE - Langkau; Götz: Rosa Luxemburg levelei az Internationaal Instituut voor Sociali Geschiedenisben 1435
1435 FOLYÓIRATSZEMLE GÖTZ LANGKA U: ROSA LUXEMBURG LEVELEI AZ INTERNATIONAAL INSTITUUT VOOR SOCIALE GESCHIEDENISBEN. Langkau visszautal az egyik legteijedelmesebb és legteljesebbnek tekintett Luxemburg-életrajz szerzőjének, a korán meghalt P. Nettlnek mintegy egy évtizeddel ezelőtti állítására, hogy az amszterdami intézetben (IISG) található leveleknek zömét immár publikálták, s hogy már csak az ottani Guesde-archívumban találhatók publikálatlan anyagok. Ez azonban tévedésnek bizonyult. Nemcsak Guesde-hez, hanem Akszelrodhoz, Louise Kautskyhoz, Roland Holsthoz, R. Fischerhez intézett levelei is fennmaradtak - s ezek néhány ponton jelentősen kiegészítik azt a portrét, amely Luxemburg tevékenységéről, véleményének, olykor kritikáinak kialakulásáról eddig kirajzolódott s kirajzolódhatott. Az első levelek - keltük 1899 - még a revizionizmus színreléptéhez kapcsolódnak, de nem annyira Bernstein, mint Vollmar és Wolfgang Heine az ellenlábas. A viták a Vorwärts szerkesztőségében zajlottak le. A hazai német problémák mellett csakhamar a Millerand-ügy, a miniszterializmus váltott ki vihart. Ez ügyben megszólalt Kautsky, Luxemburg, Vollmar - s a koncepciók, vélemények élesen különböztek. Franciaországban ekkor Guesde kereste meg soraival Luxemburgot, ő viszont sürgette Guesde-t, hogy írja meg a Neue Zeitnek a megígért tanulmányt Ujabb levelek - ismét jellegzetes módon - öt esztendővel később, az orosz 1905-ös forradalom kapcsán cserélődtek. Ekkor Luxemburg az, aki a holland szociáldemokraták egyik vezetőjét, Hubert Van Kolt sürgeti a pénzsegélyek gyűjtésére, s egyúttal tájékoztatja az orosz és az orosz-lengyel területek munkásmozgalmának helyzetéről, pártjairól. De nemcsak a távoli „nyugati" országok pártjainak lett orosz és lengyel szakértője, hanem Kautsky számára is. Ez megint nemcsak abban mutatkozott meg, hogy a Neue Zeit már korább közölte Luxemburg „lengyel" írásait - hanem abban is, hogy miként 1905 nyarán, Luxemburg tájékoztatta Kautskyt a lengyel és orosz szocialista és polgári demokratikus pártok tárgyalásairól, együttműködéséről, illetve elvi vitáikról. A levelezésből kitűnik az is, hogy kikhez fűzte Luxemburgot különösen bensőséges emberi kapcsolat, (Louise Kautsky), avagy hogy miként erősödtek meg a hivatalos tájékoztató összeköttetéseken túl, az eszmei közelség, egyetértés talaján szorosabb szálak Luxemburg és a holland vezető baloldali szocialista teoretikus-költő, Henriette Roland Holst között. Amikor megjelenik ez utóbbi nagy port felkavaró munkája az általános sztrájkról - Luxemburg az, aki elsőként vállalkozik, hogy arról recenziót írjon a Neue Zeit számára 1906-ban. Majd amikor 1908-ban Hollandiában bekövetkezik az ismeretes pártszakadás, pontosabban az értelmiségi baloldali ellenzék kiválik a pártból, és külön csoportot alakít, akkor megint csak Luxemburg az, aki e csoport egyik hangadóját, Willem von Ravensteynt keresi meg, hogy a lengyel szociáldemokrata folyóirat számára újon beszámolót a holland mozgalom helyzetéről. Végül még egy levél reflektál lényegesebb vitákra. A levél címzettje ismét Jules Guesde és kelte már 1913. Guesde ekkoriban a francia szocialista pártban került szembe azokkal (E. Milhaud, A. Thomas), akik a vasutak államosítását, s általában az állami gazdasági beavatkozás kiszélesítését követelték. Guesde ezekkel vitázva utalt arra, hogy az államosítások kiszélesítése nem lehet a szocialista munkásmozgalom oélja, s hivatkozott arra, hogy ezt a német szociáldemokraták sem teszik. De e polemikus megjegyzésekkel egyidejűleg Luxemburgtól kért pontosabb és részletesebb felvilágosítást, mit is mondanak e kérdéskörben a német szociáldemokraták. Luxemburg pedig e kérdésnek messzemenően eleget tett. (International Review of Social History. 1976. 3. sz. 412—444. Lj
