Századok – 1983

TÖRTÉNETI IRODALOM - Pintér István: A szociáldemokrata párt története 1933-1934 (Ism.: Szakács Kálmán) 1423

TÖRTÉNETI IRODALOM 1425 kommunista párt, illetve a kommunisták játszottak a szociáldemokrata párt politikájának alakításában, nem hallgatva el a kommunisták időnkénti merev magatartásából adódó gondokat sem. Kommunisták és szociáldemokraták viszonyát, a közeledés alapjait, a szerteágazó, itt-ott ellentmondásokat sem nélkülöző hazai és nemzetközi összefüggésekbe ágyazza, ezáltal nemcsak a folyamat bonyolultságát, elvi és érzelmi gátjait, a két párt eltérő helyzetéből adódó gondokat és akadályokat mutatja be, ezek leküzdésének folyamatát, a fenntartásokat és a civódásokat feloldó s. az együttműködésre késztető történelmi okokat is felvonultatja, nem mellőzve a személyek - így pl. Szakasits Árpád - szerepét e folyamat elősegítésében. A népfrontos gondolat megerősödése az SZDP-ben szükségszerűen vetette fel a különböző ellenzéki irányzatokhoz való viszony tisztázásának a kérdését. A szociáldemokrata párt és a polgári, valamint a konzervatív ellenzék viszonyának vizsgálatánál — főleg politikájának megítélésében - Pintér lényegesen tovább megy A Magyarországi Szociáldemokrata Párt politikája a második világháború előestéjén (Akadémia 1979.) c. könyvében írtaknál, úgy érezzük azonban, hogy az árnyaltabb értékelés és a fentebb említett komplexitás következtében nemcsak lehetőségeket, hanem kívánalmakat is mellőzött, amikor érezhetően tartózkodott attól, hogy elemzéseiből és értékeléseiből következtetéseket vonjon le a politikai-hatalmi rendszer jellegére. Pintér végigkíséri a polgári ellenzék és a szocialisták közeledésének útjait, s a szociáldemokrata párt politikai nehézségeit, amelyek hosszú időn keresztül abból fakadtak, hogy a polgári ellenzék az együttműködést olyan feltételekhez kötötte, amelyekből kiviláglott, hogy nem hajlandó a szociáldemokrata pártot egyenrangú pártnak elismerni. Pintér könyve sok új vonással gazdagítja a szociáldemokrata vezetők portréját, s ami a legérdekesebb, nemcsak a politika, az adott helyzet és az abból adódó cselekvésre levont következtetések tekintetében jelentkező eltéréseket vagy ellentétes felfogásokat mutatja be, hanem a vezetők eszmei felkészültségét és nézeteit, azt, hogy ki hogyan képzelte el a marxizmus magyarországi adaptálását, Mónus fogalmazásában, a „miért történt" megválaszolását és a „hogyan tovább" meghatározását. Ez a fasizmusról vallott nézetekkel, valamint a népfronttal és a függetlenségi mozgalommal kapcsolatos nézetek (és viták) felvázolásával együtt az SZDP-ről figyelemre méltó eszmetörténeti ismertetést és feldolgozást is ad, amely bizonyítja, hogy a szociáldemokrata párt a nemzeti történelem szempontjából rendkívül nehéz helyzetben figyelemre méltó politikai és szellemi tőkét halmozott fel, amely - ha itt-ott ellentmondásos is - alapjában véve a legális ellenzéki politikai erők közül legösszetettebben és legprogresszívebben fogalmazta meg Magyarország nemzeti és társadalmi megújhodásának programját. Pintér a társadalmi folyamatok, a párt cselekvéseinek meghatározó okait keresi, az okokra, a miért így történtre helyezi a hangsúlyt. Okkeresésének mélységét kissé hiányosnak érzi az olvasó, főleg két kérdésben: miért igazodott el a szociáldemokrácia oly nehezen a nacionalizmus és hazafiság, valamint a szóba jöhető szövetségesek - főleg a parasztság - hatékonyabb megközelíthetőségének és megnyerésének kérdésében? A gondosan és igényesen megírt könyv értékes hozzájárulás a magyar munkásmozgalom valós történetének feltárásához és bemutatásához, ugyanakkor - s ez jelentős érdeme - újabb gondolatokra sarkall, és újabb kutatási témákra, s azok feldolgozására hívja fel a figyelmet. Mint a szerző maga írja: munkája „nem lezárása sz MSZDP könyvemben tárgyalt időszaka történeti feldolgozásának, hanem remélhetőleg jó néhány kérdésben a tudományos és alkotó viták ösztönzője, a témára vonatkozó további kutatások előmozdítója lesz" amely hozzájárul ahhoz, hogy a magyarországi szociáldemokrata mozgalmat az őt megillető helyre tegyük mind a nemzeti, mind a munkásmozgalom történetében". Kétségtelen, hogy Pintér könyve e szerény fogalmazású, ám igényes elvárású feladatoknak mindenképpen megfelel. Szakács Kálmán 16 Századok 1983/6