Századok – 1983

BESZÁMOLÓ - Beszámoló Marx Károly halálának 100. évfordulója alkalmából rendezett emlékülésről (Pritz Pál) 1380

BESZÁMOLÓ 1381 nyának marxista rekonstruálása már csak azért is lényeges, mert az elmúlt évszázad derekán a forradalmárok, politikai gondolkodók e két társadalmi folyamat dialektikáját nem értették, azt antagonisztikusan értelmezték. így — például -Proudhon elvetette az osztály -uralmat megdöntő forradalom eszméjét, Blanqui ellenben forradalmon lázadást, konspirációt értett. Bakunyin - aki másfelől azt is felismerte, hogy a forradalomnak a fegyveres út nem feltétlenül sajátja — valóban forradalmár volt ugyan, mivel azonban semmiféle államhatalmat nem ismert el, ezért az államhatalom meghódításának követelményét is elutasította. Mivel az angol chartizmus és tulajdonképpen a trade-unionizmus is kimondottan polgári demokratikus áramlat volt, ezért a társadalom jobbítására is annak szellemében törekedett. A német Lassalle pedig a választójog és a parlament átalakításával, a munkásosztály szervezettségének erősítésével gondolta elérhetőnek az államhatalom folyamatos megváltoztatását. Marx és Engels számos ízben érveltek a társadalmi reform -mint a forradalmi átalakulás előkészítője, vele járója — indokoltsága mellett. Időben é; térben a marxi életmű más és más vonatkozásainak van kimagaslóan időszerű jelentősége. A forradalom és a reform összefüggéseinek kérdése sem a mai fejlett tőkés országokban, sem a harmadik világban nem évült el. Számunkra pedig a szocialista tulajdonnal, az üzemek működtetésével, a szocialista államelmélettel és demokráciával kapcsolatos marxi gondolatok kiváltképp aktuálisak. Szabó Kálmán akadémikus „A marxi gazdasági elmélet és gazdaságpolitikánk' c. referátumában abból az ismert tényből indult ki, hogy a marxi elmélet a tulajdon jogi fogalmát és vonatkozásait megkülönbözteti a mindenkori tulajdonforma közgazdasági lényegétől. Napjainkban azonban az a leglényegesebb, hogy a társadalmi tulajdon, illetve annak tervgazdálkodási működési mechanizmusa milyen tartalmakat tükröz. Annak áttekintése nyomán, hogy termelőmódunkat milyen jellemzők különböztetik meg az árutermelői magántulajdon termelőmódjától, az előadó a társadalmunkban kibontakozó gazdasági verseny miatt aggodalmaskodó nézetekkel foglalkozott. Utalván arra, hogy Marx a konkurrenciát — a klasszikus polgári gazdaságtantól eltérően — a munkásoknak a tőkejavaktól való elválasztottságával hozta összefüggésbe, így a konkurrencia forrását a bérmunka és tőke antagonizmusában látta. Következőleg nem a tulajdonviszonyok jellege emel gátat a verseny aktivizálódásának, sokkal inkább a jelenlegi szorító helyzet, konkrét gyakorlati okok. Több ellenérvet sorakoztatva fel, cáfolta azt a gyakran megfogalmazott nézetet is, mely szerint az áru- és pénzformák kiterjedése a bántó egyenlőtlenségeket még a szoros tervszerűség esetében is szükségszerűen fokozza. Ezzel szemben a valóság az, hogy az áru- és pénzviszonyok révén keletkező, felszínre bukkanó különbségek közelebb állnak a rendszer alapkövetelményeihez. Szabó Kálmán végül azokkal a korlátokkal foglalkozott, amelyek elhárítása a gazdaságpolitika sikeres továbbviteléhez elengedhetetlen. ,Marxizmus és a mai világgazdaság' című előadásában Bognár József akadémikus azon meggyőződésének adott hangot, hogy „az élő és önmagát megújító marxizmus fejlődésének szellemi előfeltételei nemcsak adva vannak, hanem meg is újulnak a természeti és társadalomtudományok azon felfedezéseiben, amelyek az emberiségnek önmagáról alkotott képét lényegesen befolyásolják". A hosszú távra érvényes új világgazdasági jelenségek közül részletesebben a globális problémák jelentkezését, valamint a kölcsönös függőségi és meghatározottsági viszonyok keletkezését taglalta. Az előbbiek között említette, hogy korszakunkban a technika és a tudomány felhasználásának egyes formái a társadalomra veszélyessé váltak. Nemzeti-vallási—társadalmi rendszerhez való tartozástól