Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Ágh Attila: "Középkori elmaradottság" és "modern alulfejlettség" 3
„KÖZÉPKORI ELMARADOTTSÁG” ÉS „MODERN ALULFEJLETTSÉG” 5 A gazdasági fejlődés ciklikus jellege a 19. század közepétől került vizsgálatra a szaktudományban, de csak az 1929—33-as világgazdasági válságtól kezdve vált evidenciává a polgári gondolkodásban. Ettől kezdve viszont szinte divattá vált a kapitalista fejlődés jellegzetes válságciklusait más korokra is átvinni. A második világháborút követően, majd a hetvenes évek válsághangulatában — az új recesszív „Kondratyev-ciklus” kezdetén — ez a tendencia még jobban felerősödött, és uralkodóvá vált a harmadik világról szóló progreszszív szakirodalomban is. Sürgető igénnyé vált tehát az apologetikus mozzanatok kritikája, amely azonban nem a gazdaságtörténeti elemzés vívmányainak kizárásával, hanem alkalmazásával lehetséges csupán, ami egyúttal feltételezi a centrum—periféria viszony, azaz középkori elmaradottság és modern alulfejlettség valódi összehasonlító történeti vizsgálatát.3 A gazdaságtörténeti gondokodás behatolása a történetírásba mindenesetre döntően befolyásolta a vitát a történetírás módszereiről, hiszen a nomotetikus és ideográfikus tudományok éles szembeállítása Rickertnél formailag az állami-politikai élet egyedi-felszíni tényeit abszolutizáló „tanszéki történetírás” és az egyedi tényeket negligáló szociológia és közgazdaságtan rivalizálásából is táplálkozott. Az egyedi tények abszolutizálásának megszűnésével és a demográfiai, gazdasági, társadalmi-életmódbeli idősorok előtérbe kerülésével — az Annales-iskola közismerten a szériák történelméről (histoire sérielle) beszél - ez a társadalomtudományokon belüli szembeállítás is mindjobban értelmét veszti.4 A hosszú idősorok kutatása azonban felerősíti a már említett unilineáris fejlődésmodellek csábítását, a gazdasági növekedés (economic growth) vagy a társadalmi változás (social change) szemléletű elméletek terjedését, s a minőségi-forradalmi változás elméletei, így a marxista formációelmélet, konkurrenciájaként való erőteljes fellépését. Az új módszerek alkalmazása ugyanakkor felfedi a formációelmélet jelenlegi marxista tárgyalásának gyengeségeit is, különösen a társadalmi formációk közötti átmenetek leírását illetően. A középkori elmaradottság és modern alulfejlettség párhuzamának elemzése tanulmányunkban szintén beleütközik a feudalizmus-kapitalizmus XIV-XV. vekah, in: Problemi szocialnoj isztorii, Nauka, 1973 és Oszvescsenyie mezsformacionnih kriziszov V szovremennoj zapodnoj isztoriografii, in: Kritika szovremmenoj burzsuaznoj i reformisztszkoj isztoriografii, Nauka, 1974). Szkazkin és Barg azonban addig viszik a kritikát, hogy elzárkóznak a gazdaságtörténeti megközelítés, közelebbről a ciklus vagy válságelméletek pozitív vonatkozásainak felhasználásától is. W. Kula: An Economic Theory of the Feudal System (New Left Review Book Editions. 1976) c. munkája viszont úgy bírálja a polgári megközelítést, hogy kísérletet tesz a gazdaságtörténeti kutatásoknak a marxista forxációelmélet alapján való általánosítására. 3 Barg és Szkazkin fent említett munkáiban - ahogy a marxista középkor-kutatók többségénél - hiányzik a középkori elmaradottság és modern alulfejlettség párhuzama — sokaknál még a világpiac kialakulásának hatástörténete is - a feudalizmus felbomlásának tárgyalásában. Kula munkája e tekintetben is előrelépést jelent, mind a párhuzam erőteljes hangsúlyozásával, mind pedig a feudalizmus-kutatás jelentőségének kimutatásával a fejlődő országok történelmének megismerésében (I. m. 14-15.). *F. Braudel a gazdaságtörténet és a történettudomány viszonya kapcsán a „szériák győzelméről” ír (F. Braudel: Écrits sur l’histoire, Flammarion, 1969, 144.). Megjegyzendő, hogy az Annales-iskola a ciklus- és válságelméletet a világtörténelemre kiterjesztve csak féloldalasán, azaz csupán a centrum fejlődésére alkalmazza, a világtörténelemmé szélesedő helyi történelmek hatását a periféria fejlődésére többnyire negligálja.
