Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Varga László: A csepeli gyáróriás kialakulásának története 1322
1336 VARGA LÁSZLÓ szerződés szeptember 25-ére írta elő a szállítást, s ráadásul napi 10 000 frank kötbért állapított meg. Weiss Manfréd kérése alapján Pitreich hadügyminiszter kezdeményezésére a külügyminisztérium teljes lőszerszállítási tilalmat rendelt el Bulgáriába és Törökországba. Ez a szerződés értelmében vis maiornak számított, és Weiss Manfréd mentesült a kötbér kifizetése alól. Mire Goluchowski külügyminiszter beleegyezett a tilalomba, addigra Weiss Manfrédnak sikerült elérnie, hogy éppen a kiviteli tilalom veszélye miatt a bolgár kormány egyezzen bele a szerződés békés felmondásába és új szerződés megkötésébe. Ez azonban csak akkor sikerülhetett, ha nem kerül sor a tilalom meghirdetésére. Weiss Manfréd így a hadügyminisztérium támogatásával visszavonatta a saját maga által kezdeményezett lőszerszállítási tilalmat. Ezzel egyidőben megtörtént az új szerződés megkötése, amely már elégséges időt biztosított ahhoz, hogy Weiss Manfréd a csepeli gyárban valóban legyártassa a megrendelt töltényeket.30 A termelés felfutása már 1903 folyamán megkövetelte a gyártási berendezések korszerűsítését és bővítését. Az új gépeket Weiss Manfréd elsősorban németországi cégektől szerezte be, sőt a gépekkel érkező szerelők és mérnökök közül is sikerült néhányat gyárában tartania, jgy 1903 márciusában Heinrich Schwengbert, aki a lőszergyártás hideghúzó és sajtoló részlegének vezetését vette át. Az új beruházások következtében a gyalogsági lőszerüzemben az akkori legkorszerűbb, részben automatikus húzó-, sajtoló-, töltőgépek működtek, a hozzájuk szükséges segédberendezésekkel és vizsgálati laboratóriummal. 1905-ben különösen a vas- és fémiparban megkezdődött a konjunktúra kibontakozása. Az ausztriai vasgyárak, fémfeldolgozó üzemek, fegyver- és lőszergyárak kénytelenek voltak az azonnali szállításra vonatkozó megrendelések jelentős részét visszautasítani, ez elősegítette a magyar kohászati termékek, vagonok, gépek stb. exportját. A Monarchia lőszergyárait, „hála" a nemzetközi helyzetnek, elárasztották a külföldi rendelések. Weiss Manfréd erre az időszakra tovább növelte a gyár lőszergyártási kapacitását, amely már 10 munkaórában érte el az 500 000 darabot, de a gépek teljes kihasználása esetén ennek kétszeresét is. 1904-től az orosz-japán háború ígérkezett minden korábbit felülmúló lehetőségnek. Többek között Weiss Manfréd érdekeit szolgálta a GYOSZ, amikor felkérte a közös hadügyminisztert, hogy a Monarchia diplomáciája hívja fel az orosz és a japán kormány figyelmét a magyar hadiiparra. Ezt követően valóban megjelentek a csepeli gyárban japán katonai szakértők, de Weiss Manfréd saját maga is aktív lépéseket tett a rendelések elnyerésére. Már 1904 március elején Oroszországba küldte a cég képviseletében sógorát, Wahl Oszkárt és unokaöccsét, Kánitz Jaques-ot. Egy évvel később kérte Weiss Manfréd az orosz szállításokhoz szükséges nyersanyagok vámmentes behozatalát, s csak ezt követően küldte Pétervárra Deutsch Vilmos és Stern Richárd igazgatókat az orosz hadügyminiszterrel folytatott tárgyalások lezárására. A gyár addigi fennállása alatt még nem került sor megközelítőleg sem hasonló jelentőségű szerződésre, mint amilyet a két WM-gyári igazgató május 12-én írt alá. Az orosz kormány kimondottan kedvező feltételek mellett 100 millió töltényt rendelt Weiss 3 °OL В KIK ált. ir. 1905-505 - KA KM 1903 7A 18-4/2., 29., Präs 32-27.
