Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Varga László: A csepeli gyáróriás kialakulásának története 1322
A CSEPELI GYÁR KIALAKULÁSA 1337 Manfrédtól, aki kötelezte magát, hogy legkésőbb egy hónappal az orosz átvevő megérkezése után megkezdi a szállítást, mégpedig az első hónapban 3 millió tölténnyel, ami a nyolcadik hónapra fokozatosan havi 10 millióra emelkedett, ugyanakkor Weiss Manfréd előlegként megkapta a vételár 1 /З-át.31 Az orosz lőszerszállításokat kezdetben erőteljesen akadályozta az 1905-ös budapesti vasassztrájk, amelyhez a csepeli munkások szinte teljes létszámmal csatlakoztak. A szerződést ez nem sodorta veszélybe : a sztrájk vis maiornak számított, s az orosz kormány sem tehetett mást, mint hogy kivárja annak a végét. A Monarchia jelentős lőszergyárai akkor teljes kapacitással dolgoztak a hasonló jelentőségű orosz rendelések kielégítésén. Hirtenberg pl. 200 millió töltényre kapott megrendelést, ráadásul a budapesti vasassztrájkkal nagyjából egyidőben, június elejétől két hónapig az ottani gyárban is leállt a termelés, mivel a külföldről behozott lőpor nem felelt meg a követelményeknek. A 20 milliós orosz rendelés gyakorlatilag 1906 közepéig teljesen lekötötte a hirtenbergi gyár termelését.32 Csepelen 1905. augusztus 17-én hagyta el az első négy vagon lőszer a gyárat, ezt további 37 szállítmány követte, míg 1906. november 7-re az utolsó három vagon lőszerrel eleget tettek az orosz megrendelésnek. Ebben az időben az átlagosan 200 fős munkásság létszáma elérte a 2800-at.3 3 A feszült külpolitikai helyzet éreztette hatását a hadügyminisztérium megrendeléseiben is. Weiss Manfrédnak biztosították rendeléseik több mint 34 százalékát. A szokásos lőszerszállítások általában havi félmillió darab körül voltak, de ebben az időszakban a gyár több ízben kapott rendkívüli megrendelést is, így 1907 novemberében 5 millió darabra, 1905 februárjában 5,6 millió, szeptemberben ismét 5 millió, majd novemberben 16,7 millió darabra. Ezeknek a rendeléseknek a következtében a hadügyminisztérium számára gyártott lőszerek száma esetenként elérte, sőt meghaladta a havi 4 milliót, mintegy 300 000 korona értékben. 1909 januárjában újabb 19 millió 8 mm-es lőszer gyártására kapott Weiss Manfréd megbízást. A hadügyminisztérium ugyanakkor napi 300 000 darabban határozta meg a minimális termelést. Ténylegesen azonban ezt is sikerült túlszárnyalni, így másfél hónappal később - amikor a minisztérium újabb 19,5 millió töltényt rendelt — már napi 700 000 darabot írtak elő. Ezzel a tényleges termeléssel már a Monarchia egyik lőszergyára sem tudott lépést tartani. Végül is tehát egyedül a közös hadi igazgatás mintegy másfél év alatt kereken 6,5 millió korona értékben rendelt lőszert.34 Az éles lőszer gyártása mellett évente 12—14 milliós mennyiségben változatlanul folytatták a régi lőszerek szétszerelését is. Ezeknél éveken keresztül vita tárgyát képezte, hogy a lőpor ürítése vízbe történjen-e, vagy szárazon. Weiss Manfréd 1907 novemberében biztonsági okokból az előbbit javasolta, de egységes álláspontot még a katonai műszaki 31 OL WM Okmánytár 80. - BKIK ált. ir. 1904-4372; 1905-8743; 8978. - KA. KM 1905 7A 13-1/30 - Berend T. Iván-Ránki György: A csepeli vasmű rövid története - Csepel története (Bp. 1965.) 47. - R. Keller: Die Industrieförderung in Ungarn. Prag 1906. 106-107. 3 2 Volkswirtschaftliche Zeitung 1905. 20. sz. 33 KA KM 1906 7A 18-4/3-11. - Magyar Ipar 1907. 16. sz. 34KA KM 1906 7A 12-1/11-1., 2.; 12-4/4.; 6.; 10-2; 89-1., 1908 7A 1-3/16., 12-1/17-4., 12-1/20., 12-5/1-2.; 12-5/9.
