Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Varga László: A csepeli gyáróriás kialakulásának története 1322
A CSEPELI GYÁR KIALAKULÁSA 1335 hadügyminisztérium megrendelései. Ennek keretében sor került az 1901-es szerződés kiterjesztésére és meghosszabbítására. Az erre vonatkozó megállapodás 1903. július közepén született meg.29 A válság éveiben oly nagyon áhított fellendülést végül a balkáni helyzet feszültsége, a háborús készülődés hozta meg. Először Szerbia határozta el, hogy nagyobb mennyiségű hadianyagot vásárol az osztrák-magyar gyáraktól. Weiss Manfréd a hadügyminisztériumon és a Kereskedelmi Bankon keresztül pontosan tájékozódhatott a lehetőségekről. Már január elején értesítette a minisztériumot, hogy a szerb hadi igazgatás 15 millió 8 mm-es éles lőszert rendelt tőle. Weiss Manfréd a megrendelésért folytatott versenytárgyaláson habozás nélkül elfogadta a külföldi konkurrencia által felajánlott nyersanyagárakat, holott pl. az ólom hazai ára mintegy 8-9 koronával volt magasabb, mint Németországban. A szükséges nyersanyagokat Szerbiában szerezte be, így a fennálló rendelkezések értelmében a gyártás kikészítési eljárásnak minősült, ez viszont lehetővé tette a nyersanyagok vámmentes behozatalát. Weiss Manfréd külföldi lőszerszállításai révén áttételesen maga is egyre határozottabban befolyásolta a Monarchia külpolitikáját. Sajátos kölcsönkapcsolat alakult ki. A Monarchia vezetése külpolitikai lépéseinél felhasználta a hadianyaggyártást is, ami a szállítókat természetesen jelentős külföldi megrendelésekhez juttatta. A szállítók ennek fejében adott esetben alávetették magukat a Monarchia külpolitikai célkitűzéseinek, és hajlandók voltak akár nagyon kedvező üzletektől is eltekinteni. A Monarchia politikai vezetése azonban sohasem volt annyira egységes, hogy a hadiszállítók az egyes hatalmi tényezők közötti óvatos lavírozással ne érvényesíthessék saját érdekeiKet is. A szerb megrendelést követően Weiss Manfréd a bolgár hadvezetéssel került kapcsolatba, és vállalta 10 millió 8 mm-es éles töltény szállítását. A bolgár kormány képviselője azonban olyan rövid határidőt írt elő, hogy Weiss Manfréd képtelen volt annak eleget tenni. így a honvédelmi minisztériumhoz és a hadügyminisztériumhoz fordult kölcsönlőszerért, az előbbi 6—7 milliót, az utóbbi 3,7 milliót ígért. Július 4-én a külügyminisztérium is hozzájárult a kölcsönzéshez. A Monarchia diplomáciájának vezetése a balkáni status quo fenntartására törekedett, s a lőszerszállítás adott módja ennek nem mondott ellent. Weiss Manfréd és a bolgár kormány képviselője közötti tárgyalások ezt követően váratlanul megszakadtak, miután Belov alezredes, a bolgár katonai műszaki bizottság vezetője, a konkurrenciához, Hirtenberghez fordult. Megegyezésre végül Hirtenberggél nem került sor, s így a 10 millió töltényre szóló szerződést augusztus 31-én Weiss Manfréd írta alá. Közben azonban kitört a törökellenes macedón felkelés, s nem lehetett kétséges, hogy a töltényekre ennek támogatásához volt szükség. A külügyminisztérium nem merte a már majdnem aktív beavatkozást vállalni, így július 4-i határozatával ellentétben nem járult hozzá a töltények kölcsönzéséhez. Ezt a döntést átmenetileg sikerült a hadügyminisztérium segítségével visszavonatni, de miután a honvédelmi minisztérium nem garantálta a titoktartást, a külügyminisztérium végképp megtagadta hozzájárulását. Weiss Manfréd ezzel lehetetlen helyzetbe került, hiszen a 2'OL WM Okmánytár 80. - KA KM 1899 7A 12-5/38. 1903 7A 12-5/36., 43., 12-8/26.; 37., 12-10/33.
