Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Tihanyi János: Magyar-német idegenforgalom a két világháború között 124
126 TIHANYI JÁNOS nem kedvezőtlen, mert a Németországon és Olaszországon keresztül való utazást elkerülni kívánó turisták forgalmában 1938 során már bekövetkezett és 1939 év során valószínűleg még fokozódó visszaesésért a szomszédos baráti országokból, valamint Olaszországból származó és 1939 év során emelkedő irányzatú forgalom legalábbis mennyiség tekintetében kárpótlást nyújthat”2 Ezekben az években a német turisták nemcsak Magyarországot keresték fel növekvő számban, hanem a délkelet-európai országokat is. Jugoszláviában pl. 1939 első nyolc hónapjában 56%-kal több német fordult meg, mint egy évvel korábban. Mindezt nem lehet véletlennek tekinteni: a német kiutazás fokozása a délkelet-európai országokba szorosan összefüggött az e térséggel kapcsolatos német hatalmi politikai törekvésekkel. A magyar idegenforgalom vezetői lényegében elősegítették a rendszer külpolitikai törekvéseit az idegenforgalom nem lebecsülendő lehetőségével. Nem célunk itt, hogy a belföldi idegenforgalommal is foglalkozzunk, amely Magyarországon a két világháború között — néhány látványos eseménytől eltekintve — jelentéktelen volt. (Az első magyar nyelvű prospektus csak 1938-ban jelent meg). Az idegenforgalom egyébként vonzotta mindazokat a személyeket és tényezőket, akik és amelyek anyagi előnyöket és a reprezentálás lehetőségeit ismerték fel abban. Az idegenforgalom terén számos korrupciós botrány zajlott le a 25 év alatt: a lillafüredi Palota Szálló építkezése 1929-ben; magas állású MÁV-tisztviselők nagy jövedelmű nyugdíjas állása és az avval járó „mellékesek” az IBUSZ-nál; a Duna Szövetség tevékenysége. Ezek közül többről országgyűlési interpelláció hangzott el. A Parlament 1934. június 5-i ülésén Györki Imre szociáldemokrata képviselő interpellált a Duna Szövetség ügyében. A Szövetség, alapszabálya szerint azzal a céllal alakult meg, hogy érdekkapcsolatokat létesítsen a Duna menti gyógyfürdők, üdülőhelyek között, és elősegítse a dunai idegenforgalom fellendülését. Az interpelláló képviselő szerint az utazások támogatására 500 945 pengő állt a Szövetség rendelkezésére, ebből 300 000 pengőt elsikkasztottak.3 Az 1937-es év nemzetközi idegenforgalma volt a két világháború között a legjelentősebb. Az IBUSZ vezérigazgatója - aki már korábban csodálta a német idegenforgalom szervezettségi fokát - külön leszögezte annak jelentőségét, hogy Németország a Magyar2 A Magyar Gazdasági Kutatóintézet jelentése Magyarország idegenforgalmáról 1939 első harmadában. A jelentés megállapítja továbbá: „A budapesti szállodákban és penziókban 1939 első négy hónapjában megszállott külföldiek származási országok szerint való megoszlását vizsgálva,... szemünkbe ötlik, hogy a nemzetközi politikai feszültségnek megfelelően a politikai szimpátiák és antipátiák milyen nagy szerepet játszanak a forgalom kialakításában. A Magyarországra érkezett külföldiek közül, ha csak az idegenforgalom szempontjából legjelentősebb országokat tekintjük, csak a régi Birodalomból érkezett németek és az olaszok száma és tartózkodási ideje emelkedett számottevően.” (8.) ’Györki interpellációjában külön foglalkozott Pékár Gyulának, a Szövetség elnökének, a Horthy-korszak ismert közéleti tényezőjének személyes tevékenységével. Hangsúlyozta, hogy a Szövetség a külügyminiszternél kieszközölte: A Duna Szövetség olyan igazolványokat hozott forgalomba, amelyek alapján a külföldi állampolgárok kedvezményes áron jutottak vízumhoz. Ezen a címen 280 ezer pengő bevételéhez jutott a Duna Szövetség. 1932 végén érkezett feljelentés Budapest polgármesteréhez. Az iratok a belügyminiszterhez is felkerültek, de semmi eredmény nem született. A kérdéshez Pékár Gyula személye miatt volt nehéz hozzányúlni. Keresztes-Fischer belügyminiszter válaszában „állítólagos” visszaélésekről beszélt, megígérte, hogy kivizsgálja azokat. Az Országgyűlés későbbi naplóiban nincs nyoma e vizsgálatok eredményének. Országgyűlési Képviselőház 287. sz. ülése, 1934. jún. 4.
