Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Tihanyi János: Magyar-német idegenforgalom a két világháború között 124
MAGYAR-NÉMET IDEGENFORGALOM A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT 127 ország felé irányuló utazásokat lényegében nem korlátozza, jóllehet azokat általában erősen visszafogta.4 Ebben az évben nemzetközi Fürdőügyi Kongresszust is tartottak Budapesten. Ausztria annektálása jelentős visszaesést okozott a magyar idegenforgalomban. 1938 márciusa után sokkal kevesebb angol, francia, amerikai turista kereste fel Ausztriát, mint a korábbi években, mikor az utazók bécsi tartózkodásukat általában kiegészítették néhány napos budapesti kirándulással. Május végén az Eucharisztikus Világkongresszust rendezték meg Budapesten, amelynek külpolitikai jelentőségét a sajtó, a kormányszervek kiemelték. Októberben rendezték az AGOT (Nagy Nemzeti Utazási és Idegenforgalmi Irodák) és a FIAV (Magánutazási Irodák Szövetsége) budapesti kongresszusát Ebben az évben a Nemzeti Munkaközpont „becsüld a munkát” szabadidő szervezete tanulmányi kirándulást szervezett Rómába, Mussolini is fogadta a delegációt. A vitéz Marton Béla által vezetett Nemzeti Munkaközpont a német Kraft durch Freude és az olasz Dopolavoro mozgalommal tartott fenn szoros kapcsolatokat és Magyarországon elsősorban a munkások között akart tömegmozgalmat szervezni. 1939. szeptember 1. után a budapesti látogató statisztika jelentős visszaesést mutatott: 1938-ban 128,7 ezer külföldi érkezett a fővárosba, 1939-ben ez a szám 111,9 ezer, 1940-ben 64,7 ezer, 1941-ben 48,5 ezer, 1942-ben 48,8 ezer, 1943-ban 37,7 ezerre csökkent. A háborús idegenforgalom tulajdonképpen ellentétes fogalmak párosításának tűnik, de amint azt később látni fogjuk, egyáltalán nem egymást kizáró fogalmak, mert a világháborús Európában, elsősorban a náci Németországban, az idegenforgalmi gépezetet teljes mértékben a háború szolgálatába állították. Magyarország számára az 1939-től kezdődő háborús időszak idegenforgalma a német befolyás egyre erősebb növekedését eredményezte. A magyar idegenforgalom vezetői azt az álláspontot képviselték, hogy az idegenforgalmi tevékenységet és propagandát minden erővel fenn kell tartani. Számoltak azzal, hogy sem az északi semleges államoktól, sem pedig a háborút viselő területekről komoly beutazások nem várhatók. Igyekeztek 1939-ben Jugoszláviát, általában a Balkánt és a Közel-Keletet szemügyre venni abban a reményben, hogy onnan bizonyos beutazásokkal ellensúlyozhatják a kiesett forgalmat. A belföldi idegenforgalom fokozott fejlesztését is célul tűzték ki, hangsúlyozva, hogy a Felvidékkel, Kárpátaljával és később Erdéllyel megnövekedett Magyarország belső idegenforgalmi lehetőségei arra alapot adnak. Még 1942-ben is foglalkoztak a Balkán jelentőségével, amely számára a legnagyobb vonzerő Budapest lenne. A Balkánról szóló kiadványokban hangsúlyozták Magyarország kultúrfölényét.5 A magyar idegenforgalom vezető szerveinek és személyeinek tevékenysége az egyre fokozódó német behatolás során, hasonlóan a mind jobbra tolódó kormányokéhoz, az volt, hogy Németország politikájának és törekvéseinek az idegenforgalom terén történő alátámasztásával, a németekkel való katonai és politikai szövetség jelentőségét segítsék aláhúzni. Azt a tényt, hogy a Felvidéket, Kárpátalját és Erdélyt a németek segítségével kapta vissza Magyarország, a németekkel való szövetség eredményeként hangsúlyozták. A Szovjetuniótól való félelem, a „keresztény magyar kultúra” védelme, a „magyar nemzeti értékek” megóvása képezték a magyar idegenforgalmi szervek és vezetői tevékenységének 4Bársony: Az 1937 évi idegenforgalom. A magyar idegenforgalom évkönyve 1938. 46. 5Markos Béla: Magyar idegenforgalom és a Balkán. 1942. Balkán-füzetek.
