Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Tihanyi János: Magyar-német idegenforgalom a két világháború között 124
MAGYAR-NÉMET IDEGENFORGALOM A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT 125 a területi revíziónak az idegenforgalom eszközeivel való elősegítése. A magyar idegenforgalomban kiemelkedő szerepet töltött be Budapest, az összutazók mintegy 90%-a látogatott el ide, és csak kb. 10%-a kereste fel a Balatont. Budapest mindig kétségkívül nagyobb szerepet játszott Magyarország idegenforgalmában, mint más európai fővárosok saját országukban. (Földrajzi fekvés, értékes gyógyforrások, a magyar konyha, kulturális értékek, vendégszeretet.). Egyes európai országokból és az USÁ-ból 1930-43 között budapesti szállodákban és penziókban megszállt vendégekről a Budapest Székesfőváros Idegenforgalmi Hivatala statisztikai adatokat tett közzé. Ezeket bizonyos fenntartással kell fogadni.1 Vizsgálódásunk szempontjából bizonyos következtetések levonhatók az érkezettek száma alapján. A magyar idegenforgalom szerény méreteit tükrözi az a tény, hogy 1930—43 között összesen 1 400 000 külföldi érkezett Budapestre. Ezeknek megoszlása: 325,2 ezer német (1938-tól az osztrák beutazókkal együtt), 351 ezer csehszlovák és román (lényegében rokonlátogatók), 189,2 ezer osztrák (1930—37 között), 297,9 ezer egyéb (francia, jugoszláv, lengyel stb.), 81,3 ezer olasz, 75,3 ezer az USÁ-ból, 69 ezer angol beutazó. (Az idegenforgalom gazdasági eredményeit a vendégéjszakákból reálisabban lehet lemérni, ezzel a későbbiekben foglalkozunk.) A budapesti idegenforgalom csúcspontja az 1937-es év volt, utána az Anschluss új helyzetet teremtett, a Felvidék visszacsatolása pedig a rokonlátogatói külföldi idegenforgalom méreteit változtatta meg. A német, osztrák, csehszlovák, román, angol, olasz, amerikai és egyéb (francia, jugoszláv, lengyel stb.) turisták 1930-43 közötti érkezéséből megállapítható, hogy 1937-ig az osztrák beutazók álltak az első helyen, és részesedésük az összbeutazók 17—25%-a között ingadozott. Németországból 1933-ban az összes külföldi utas 11%-a érkezett Budapestre, korábban 14-16%. 1935-től állandóan növekvő arányt elfoglalva, 1943-ban az erősen csökkent nemzetközi idegenforgalomnak 54%-át a német beutazók reprezentálták. Az Olaszországból érkezettek száma csekély volt (3,8-7%), és főként szervezett formában beutazó olasz turistacsoportokból, fiatalokból (pl. diákok) állt. Angliából 0,6-r9%-ot tettek ki az érkező turisták. A csúcsév 1937 volt, elsősorban a walesi herceg két budapesti látogatásának (1935 elején, valamint szeptemberben) hatására. Az Egyesült Államokból 0,8%—10% turista érkezett - (az adatokból nem tűnik ki a kivándorolt magyarok aránya). Ha a Csehszlovákiából és Romániából érkezetteket együttesen kezeljük, úgy 12,5%—37%-ig részesedtek a budapesti beutazásokból. Ezeknek jelentős része rokonlátogató volt, amit az is bizonyít, hogy a bécsi döntés utáni statisztikákban már jelentéktelen e két ország beutazási aránya. Viszonylag nagy létszámú az egyéb (francia, jugoszláv, lengyel) beutazók részesedése (3,5-25%). Az országmegoszlás is mutatja, hogy az európai politikai események hatása hogyan jelentkezik a beutazó külföldiek számarányának alakulásában. Szakkörök a német fasizmus előretörésével kapcsolatos helyzetből azt a tanulságot vonták le, hogy „... a magyarok helyzete e tekintetben ‘Az idegenforgalmi adatgyűjtés nem volt egységes a Horthy Magyarországon. Elsősorban a Budapestre érkezőkről gyűjtöttek adatokat, a magánlakásokban megszálló beutazókét a rendőrségi adatokból rögzítették, egyéb városokról, idegenforgalmi helyekről nem vezettek statisztikát. A Balaton és Balaton környék idegenforgalmáról a Balatoni Intéző Bizottság 1932 óta vezetett statisztikát. Viszonylag részletesebb adatgyűjtéseket a Székesfővárosi Idegenforgalmi Hivatal végzett és publikált a Horthy-korszak alatt.
