Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Sípos Péter: Peyer Károly a magyar munkásmozgalomban 1944-ig 1280
PEYER KÁROLY A MAGYAR MUNKÁSMOZGALOMBAN 1944-IG 1297 szélesebb értelemben — az MSZDP és a szakszervezetek elismertetése az összmunkásság mint társadalmi osztály érdekképviseleteként a reformista programnak megfelelő szerepkörben és rendeltetéssel. A szociáldemokrata pártvezetőség 1921 második felében több fontos politikai ügyben olyan magatartást tanúsított, amely minden deklarációnál erőteljesebben bizonyította megegyezési hajlandóságát a Bethlen-kormánnyal. Augusztus végén a szerb megszálló csapatok kiürítették Pécset és Baranya megyét. A pártközpont irányelvei alapján a helyi szociáldemokrata vezetők együttműködtek a magyar ellenforradalmi rendszer hatóságaival a terület konszolidálásában. Októberben IV. Károly újabb, ezúttal fegyveres kísérletet tett arra, hogy elfoglalja a trónt, és visszaszerezze a hatalmat Horthytól. Az ún. második királypuccs idején az MSZDP, és felhívására a munkásság, semlegességet tanúsított. A passzivitás az adott helyzetben a birtokon belül lévő kormányzónak kedvezett. Decemberben a soproni népszavazás alkalmával az MSZDP választmánya felszólította a munkásságot, hogy a város Magyarországhoz tartozására szavazzon. Ugyancsak december elején írták alá a kormány és az MSZDP megállapodását az Általános Fogyasztási Szövetkezet működéséről. Az egyezség helyreállította a munkásszövetkezet önkormányzatát, viszont a hatóságoknak ellenőrzési jogot biztosított a vállalat ügyeiben. Bethlen a tárgyalások során felszólította a pártvezetőség megbízottait, vitassák meg átfogó érvénnyel a szervezett munkásság helyzetét, az MSZDP, a szakszervezetek és más intézmények tevékenységének feltételeit. A pártvezetőség, miközben megegyezésre törekedett, nem volt elszigetelt a munkásság jelentékeny rétegeitől, hanem igazodott hangulatukhoz. Kun Béla 1921 őszén megállapította, hogy éppen a gyárakban legmélyebben begyökeredzett réteg helyesli a megállapodási szándékot, mondván, nem lehet mást tenni, a rendszer majd magától összedől. „Ez az igen érthető ideológia könnyen megmagyarázható mint kifejezője nem is a munkásosztály, hanem az elnyomott egyes munkások pillanatnyi érdekeinek'"s — írta Pogány Józsefnek. A legális mozgalom vezetőire roppant erkölcsi nyomás is nehezedett az elhurcolt munkások hozzátartozóinak kérései, könyörgései, továbbá a működésükben megbéklyózott szakszervezeti funkcionáriusok, bizalmiak elkeseredettsége következtében.5 6 1921. december 8—21. között tárgyalásokra került sor a kormányzat és a szociáldemokrata párt képviselői között. A megbeszélések befejeztével Bethlen miniszterelnök, valamint Peyer és az MSZDP más megbízottai egyezményt kötöttek. Az MSZDP vezetői belpolitikailag kötelezték magukat : nem kötnek szövetséget az ellenzéki polgári liberális és demokrata pártokkal, nem fejtenek ki köztársasági propagandát, és nem folytatnak a mezőgazdasági munkásság soraiban olyan agitációt, mint 1918 őszén. Elfogadták a kormány döntését: „a közalkalmazottak, vasutasok és postások szakszervezetei nem állíthatók vissza". A párt külföldi tevékenységét illetően vállalták, hogy nyíltan megszakítanak minden összeköttetést az emigrációba szorult szociáldemokrata vezetőkkel, felveszik ellenük külföldön а harcot, felhasználják a párt nemzet-5 5 PIA 5 00 f. 2. cs. ő. e. S6 PIA 658. f. 3. es. 1. ő. е. IV. k.i264. - PIA 747. f. Propper Sándor emlékiratai 235. - PIA 867. f. 93. Fodor József visszaemlékezése. 8 Századok 1983/6
