Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Sípos Péter: Peyer Károly a magyar munkásmozgalomban 1944-ig 1280
1298 SI TOS PÉTER közi kapcsolatait a trianoni békeszerződés megváltoztatása érdekében, és cáfolják a fehérterrorról szóló híreket. Az egyesülési és gyülekezési szabadság terén megállapodás jött létre, hogy a rendőrhatóság ellenőrzési jogának a fenntartásával az MSZDP rendszeres heti pártnapokat tarthat, továbbá előzetes engedéllyel és zárt vagy elkerített helyen politikai gyűléseket is rendezhet, a tüntető felvonulás azonban továbbra is tilos. A szakszervezetek politikával nem foglalkoznak, „de jóváhagyott alapszabályaikban körülírt működésüket akadálytalanul folytathatják". A szakszervezeti összejövetelekhez nem kell előzetes engedély, elegendő a bejelentés. Az országos szövetségek külön helyi alapszabály nélkül vidéki szervezeteket alakíthatnak, előzetes bejelentés után. A kormány ígéretet tett még politikai amnesztiára is, azzal az MSZDP által elfogadott kikötéssel, hogy az internálást továbbra is fenntartja mindazokra, akik „mint veszedelmes kommunista agitátorok, különös veszélyt jelentenek".5 7 A pártválasztmány december 22-i ülésén Farkas István beszámolója már tartalmazta annak az érvrendszernek néhány alapgondolatát, amellyel a paktumot a vezetőség igazolni kívánta. A párt vezető titkára hangsúlyozta: lépéskényszerbe kerültek, amit a fogva tartott munkások sorsa idézett elő, s amelyben szükségképpen megelégedtek azzal, amit kaptak. Hivatkozott arra is, hogy a kormány „jóakaratot" ígért a munkásság gazdasági harcaiban, s — az egyezség tartalmával ellentétben — azt állította, hogy a párt akciószabadsága nincsen lekötve.5 8 Peyer 1922. január 4-én, amikor a fővárosban az MSZDP első ízben tartott pártnapokat két esztendő óta, a VII—VIII. választókerület gyűlésén az argumentumokat kiegészítette azzal az indokkal, hogy nem kerülhették el a tárgyalásokat a hatalom tényleges birtokosaival.5 9 Az egyezmény azon pontját, hogy a párt előmozdítja a rendszer nemzetközi tekintélyének megszilárdítását, úgy tüntette fel beszámolójában, mint a magyar munkásosztály érdekeinek megfelelő kötelezettséget. Peyer kijelentése, hogy a párt semmit nem adott, nem engedett az elveiből, csak kapott az egyezség révén, nem talált osztatlan hitelre. Már az említett pártválasztmányi ülésen is néhányan szóvá tették, hogy továbbra is megmaradt az egyesülési és gyülekezési jogok korlátozása és nem megengedett a vasutasok szervezkedése. Peyer kénytelen volt a pártnapon beismerni — nyilvánvaló ellentétben fenti állításával, miszerint nem tettek engedményeket —, hogy nem ők, hanem a másik tárgyalófél diktálta a feltételeket. A hallgatóság köréből pedig felidézték Somogyi Béla és Bacsó Béla megtorlatlan meggyilkolását. Válaszul az összejövetelen elnöklő Schröter nevű funkcionárius a pártból való távozásra szólította fel mindazokat, akik nem fogadják el az új alapot... A megállapodást Bethlen — távolabbi politikai céloktól, netán egy zsarolás lehetőségétől ösztönzött — kívánságára írásba foglalták. „A megegyezést teljes egészében egyik fél sem közölheti" — írta 1922 elején az Építőmunkás Szövetség egyik tisztségviselője egy vidéki pártszervezet titkárának.6 0 57 PIA 654. f. 4. cs. 38. ő. e. 5 "FL Vl/l/e 1. doboz 3-1921. sz. 5 9 HL HM 1922. ein. kpo-5 8820 6 °PIA 666 f.I. cs. 1922/2. o.e.
