Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Sípos Péter: Peyer Károly a magyar munkásmozgalomban 1944-ig 1280
1296 SI TOS PÉTER szakszervezetek ne kezdeményezzenek és ne támogassanak bérmozgalmakat, és jótékony célú segélyegyletként működjenek; az MSZDP és a szakszervezetek szakítsanak meg minden kapcsolatot a nemzetközi munkásmozgalommal. A pártvezetés ezeket a feltételeket nem fogadta el. A megegyezéshez akkor jöttek létre a feltételek, amikor az ellenforradalom táborának közvetlen politikai irányítását Bethlen István gróf, a finánctőke és a vele összefonódott arisztokrácia képviselője vette át. Ő éppen úgy gyűlölte a szociáldemokratákat, mint a kommunistákat, s a munkásmozgalom reformista szárnyát sem tekintette kevésbé ellenségnek, mint a Gömbös Gyula vezette kifejezetten fasiszta szemléletű katonatiszti-államhivatalnoki-értelmiségi csoport, a'mely már akkor az MSZDP felszámolását és a szakszervezetek államosítását követelte. A miniszterelnök valóságérzéke azonban azt diktálta, hogy ne folytasson háborút egyszerre túl sok fronton. Hátra volt még a legnehezebb politikai feladat, az uralkodó osztályok egységes kormányzópártjának megteremtése, amellyel valamennyi elődje kudarcot vallott. Ezért Bethlen egyelőre kénytelen-kelletlen elfogadta a munkásság képviselete gyanánt a szociáldemokrata mozgalmat, kellő magabiztossággal, hogy már elég hatékony az erőszakapparátus az MSZDP és a szakszervezetek megzabolázására. A szociáldemokrata vezetőség is hajlandónak mutatkozott a passzivitás feladására, viszont egy átfogó rendezés nélkül elképzelhetetlennek tűnt az aktív politikai tevékenység újrafelvétele. A szakszervezetek számára is lényeges volt, hogy nagyobb akciószabadságot szerezzenek. Peyer 1921 májusában hazatért, és átvette tisztségeit a pártvezetőségben, a bányászszakszervezetben és a Bányamunkás szerkesztőségében.5 3 Az egyezkedés közéleti előkészítésében Peyer kezdeményező szerepet vállalt. 1921 júliusában Tatabányán elmondott beszédében kifejtette, hogy a szociáldemokrata pártvezetőség — az 1919 augusztusa óta eltelt idő tapasztalatai alapján — joggal épít a szervezett munkásságra. Hangsúlyozta, hogy a proletariátus hajlandó részt venni az ország talpraállításában, de csak a szociáldemokrata vezetők irányításával és saját szervezeteinek keretében. Tehát az uralkodó osztályok számára nem létezik mint reális alternatíva keresztényszocialista és nemzeti munkásmozgalom a szociáldemokráciához képest, viszont csak ez utóbbi lehet hatékony a kommunista befolyás ellen. Külügyi természetű kérdésekről szólva Peyer hosszú időre szólóan meghatározta az MSZDP álláspontját. Beszédében rámutatott arra, hogy a párt nem tekinti végérvényesnek a trianoni határokat, de békés külpolitikát tart követendőnek, a gazdasági kapcsolatok kiépítését és fejlesztését kívánja a szomszédos országokkal.5 4 Peyer szavai nyilvánvalóvá tették, hogy a párt- és szakszervezeti vezetés csak abban az esetben hajlandó beleilleszkedni az újjáformálódó tőkés rendszerbe, ha az uralkodó osztályok politikai képviselői biztosítják a szervezett munkásság önálló pozícióját és szervezeteinek mint szociáldemokrata eszmeiségű és proletár osztálytartalmú organizációknak a függetlenségét. Az MSZDP szabad utat kívánt a munkásság tömegeihez, hogj monopoljoggal irányíthassa politikai és a gazdasági harcait. A célkitűzések tartalma -5 3 Fehér, i. m. 175. 5 4 Népszava, 1921. júl. 12.
