Századok – 1983

TANULMÁNYOK - Sípos Péter: Peyer Károly a magyar munkásmozgalomban 1944-ig 1280

PEYER KÁROLY A MAGYAR MUNKÁSMOZGALOMBAN 1944-IG 1285 1910-ben megalakult a vasas szakszervezet budapesti helyi csoportja, amelyet Peyer vezetett mint függetlenített titkár. A partikularizmus azonban még ezután sem szűnt meg. Az erős, gazdag szakmák nem érték be a központi pénzalapok reájuk jutó részével, hanem külön védelmi kasszákat létesítettek, és saját titkárokat alkalmaztak. Peyer látta a helyzet fonákját, különösen azt, hogy a kisebb, kevésbé tehetős szakmák rosszul jártak, nem lévén módjuk önálló védelmi alap létesítésére, és kevés jutott reájuk a központi támogatásból is.1

3

Az 1910-1 l-es esztendők a központosítással összefüggő csatározásokkal teltek el. Több szakma ismételten kifejezte elégedetlenségét a budapesti helyi csoport létrehozása miatt, amelyben, úgymond, „csalódtak".1

4 A szakmák közötti ellentéteket elmélyítette az elégedetlenség Peyer vezetési módszerével. A szakosztályi titkárok ugyanis hagyományosan teljes önállósághoz szoktak, és nem szívesen vetették alá magukat bármiféle központi irányításnak. Még nehezebben viselték el tehát a helyi csoport vezetőjének diktatórikus stílusát. Peyer önfejűsége incidenseket okozott,1

5

ami lehetőséget adott a centralizáció ellenfeleinek arra, hogy személyeskedésbe burkolják szembenállásukat a központosítással. Ezért célszerűvé vált, hogy Peyer olyan új munkaterületre kerüljön, ahol szuverén módon dolgozhat, érvényesítheti „rámenős" egyéniségét, makacssággal elegy szívósságát, organizációs és agitációs képességeit. A bányamunkások szervezése ez időben megrekedt. Néhány szénmedencében ugyan már a századforduló táján alakultak helyi csoportok, sőt 1903-ban az első országos bányászkonferencia elhatározta a szakszervezet létrehozását. A belügyminisztérium azonban ismételten visszautasította az alapszabályok jóváhagyását azzal az ürüggyel, hogy a központ székhelye Budapesten lenne, ahol nincsenek bányászok, így „ezen iparágtól távolálló idegen elemek" vezetnék a szövetséget „másnemű céljaik", értsd: szocialista törekvéseik érdekében.1

6 Az egyesülési jog korlátainak a megkerüléséhez a munkásmozgalom már megfelelő tapasztalatokkal és bevált gyakorlati módszerekkel rendelkezett. A megoldás útját a Szaktanács a bányászok szervezkedése számára is abban látta, hogy szaklapot ad ki számukra, s e köré egy lapszervezetet épít fel. Ebben az előfizetők egyúttal a szervezet tagjai, az előfizetésgyűjtők a bizalmiak; míg a szerkesztőség és a kiadóhivatal ellátják a központi vezetőség és az adminisztráció teendőit. A nagyszabású munkálat irányítását a Szaktanács Peyer Károlyra bízta, nyilván a pártvezetőség hozzájárulásával. 1908-ban beválasztották őt az MSZDP ellenőrző bizottságába, 1911 végén pedig a Szaktanács másodtitkára lett.1 7 A bányászok szervezésére kibontakozó kampány 1913 szeptemberében kezdődött a Bányamunkás és német nyelvű mutációja, a Bergarbeiter kiadásával. Peyer mint felelős 13

PIA 672. 22. o.e. 14

PIA 658. f. 5. cs. 18. ő. e. 15

Böhm Vilmos, aki vezetőségi tag lévén befolyásos ember volt a vasas mozgalomban, javasolta, hogy Peyer vegyen részt a német vasmunkásszövetség 191 l-es kongresszusán. A vezetőség ezt az indítványt elvetette, Peyer mégis kiutazott. 16

Gergely Ernő: A Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének története. Bp. 1974. 12. ,7

A Szakszervezeti Értesítő 1912. januári száma hírül adta, hogy a Szaktanács Végrehajtó Bizottsága a legutóbbi ülésén Peyert választotta a pályázat útján meghirdetett másodtitkári állásra.