Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Sípos Péter: Peyer Károly a magyar munkásmozgalomban 1944-ig 1280
1286 SI TOS PÉTER szerkesztő jegyezte a lapot, amelynek költségeit a Szaktanács és az MSZDP közösen fedezték. Az első világháború kitörése után Peyert is katonai szolgálatra hívták be. Közel 3 évet töltött a hadszíntéren közlegényként a komáromi VI. vártüzérezred kötelékében. (Amikor az 1920-as években egy elmérgesedett parlamenti szócsatában egy kormánypárti honatya párbajra akarta őt kihívni, a középkori szokáson élcelődve Peyer közölte, hogy legfeljebb ágyúval hajlandó duellálni, mert ahhoz ért.. .) A frontról rendszeresen tudósította a Népszavát. Leveleiből kitűnt, hogy „a helyesírásban otthon volt, de a mondatszerkesztésben bizony már akadt tanulnivalója".1 8 Peyer 1917-ben betegsége miatt leszerelt, és ismét bekapcsolódott a hazai munkásmozgalom áramába. Ekkor már érzékelhető volt Magyarországon is a februári oroszországi polgári demokratikus forradalom hatására kibontakozó megélénkülés. A szakszervezetek taglétszáma 1917-ben 215 ezer főre, az 1913-asnak több mint kétszeresére emelkedett. Növelte a szakszervezetek tekintélyét, hogy mind az állam, mind a munkáltatók a munkásság érdekképviseleteként ismerték el. A néhány esztendeje még üldözött, alig megtúrt szakmai szövetségek, egyesületek nem lebecsülhető sikereket mutattak fel az ipari proletariátus sérelmeinek orvoslása terén. Jelentősen növekedett vonzerejük és presztízsük, amit a szociáldemokrata párton belül is pozícióik és hatalmuk bővítésére kívántak felhasználni. Az MSZDP 1917-es áprilisi ún. „bizalmas kongresszusán"1 9 a vasasok ragaszkodtak ahhoz, hogy legalább 4 helyet kapjanak a pártvezetőségben és az ellenőrző bizottságban. Peyer, aki kongresszuson a Vasmunkás Szövetség képviseletében vett részt, feltűnően agresszív hangvételben érvelt a személyi követelések mellett, hangoztatva, hogy csak maradéktalan teljesítésük fogadható el. Hosszas vita után a pártgyűlés elfogadta a jelölő bizottságnak a vasasok fellépése nyomán módosított javaslatát a pártvezetőségre, amelynek Peyér szintén tagja lett.2 0 ő is részt vett az MSZDP demonstrációiban, és felszólalt 1917. november 25-én az orosz Októbert üdvözlő százezres nagygyűlésen az Iparcsarnoknál.2 Ь Peyer lankadatlanul folytatta elsődleges munkáját, a bányászok szervezését. A szénmedencékben nem várták tétlenül a szakszervezeti alapszabályok jóváhagyását. Sűrűn jöttek össze titkos találkozókra rejtett völgyekben, erdők mélyén a (még mindig szerkesztőség és - kiadóhivatal formájában működő) központ titkára és más küldöttei a helyi bizalmi emberekkel, hogy előkészítsék a gyűléseket, értekezleteket. „A szervezkedést sem letagadni, sem megakadályozni nem lehet, az itt van és számolni kell vele" — jelentette ki Peyer a dorogi szénkörzethez tartozó Csolnok községben megrendezett összejövetelen.2 2 Az 1918 elején lezajlott összmonarchiai általános munkássztrájk után a kormányzat nem merte tovább elodázni a szakszervezet legális működésének az engedélyezését. Január 28-án a belügyminiszter jóváhagyta a szövetség alapszabályait. A fordulópontot jelentő I "PIA 867. f. r-97. ő. e. Révész Mihály visszaemlékezése. 19 Kende János: A magyarországi szervezett munkásság az első világháborúban. Párttörténeti Közlemények. 1969.1. sz. 94. és köv. 10 PIA 658. f. 1. cs. 18. ő. e. - Kivonatosan közli MMTVD IV/B. 264. II Bányamunkás 1917. dec. 8. "Uo. 1917. dec. 8.
